Testvérbarátság - talán ezzel a szóval jellemezhető a legtalálóbban a XX. századi magyar irodalom két költőóriásának kapcsolata. Varázslók voltak ők, akiknek hatalmuk volt a szavakon. Költői munkásságuk sínpárjai is párhuzamosan futottak egy ideig. A később a költészetben kettévált utak ellenére barátságuk egészen Nagy László haláláig megmaradt. Egyikük halálának kerek évfordulója, míg másikuk születésének kerek dátuma adta az apropóját a Várkert Irodalom Költészet napi rendezvényének.

Juhász Anna irodalmár, az est háziasszonya a két költő emlékének megidézése mellett fontosnak tartotta Szécsi Margit költő, grafikus, Nagy László felesége munkásságának felvillantását is. Vendégeivel, Ágh István Kossuth- és József Attila díjas költővel, műfordítóval, Nagy László később nevet változtatott testvérével, valamint dr. Vasy Géza egyetemi docenssel, irodalomtörténésszel beszélgetett a költészetről és a két költő munkásságáról az est hallgatóságának körében, akik ezúttal is zsúfolásig megtelítették a többszáz fős rendezvénytermet.

Mi a költészet? 

Nagy László erről így gondolkodott: a legegyszerűbb vers is, ha nincs közönsége, félszárnyú madár, mely nem érheti el a küldetését. Juhász Ferenc többek között azt mondta, hogy a költészet a jóság küldötte. 

A két költő indulása

Nagy László Iszkázon, míg Juhász Ferenc Bián született, mindketten egy dinamikusan változó, de mégis stabilnak látszó történelmi korszakban. Egyikük sem sejthette, hogy 1945 milyen óriási fordulatot hoz az őket körülvevő világban.

Nagy László előtt az a perspektíva állt, hogy ő lesz a család falusi gazdaságának feje, és folytatja majd a szülők által megkezdett munkát. Tíz évesen azonban beteg lett, egy csontvelő-gyulladás alakult ki a lábában, a műtétek során pedig idegsérülést szenvedett. Ezért járógép használatára kényszerült. Édesanyja minden gyermekét tanulásra biztatta, az az elképzelés alakult ki, hogy ügyes festő, rajzoló lévén, talán majd a Herendi Porcelángyárban fog dolgozni mint porcelánfestő. 1946-ban Pestre jött, népi kollégista lett, és az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 

Juhász Ferenc az agglomerációnak számító Biáról járt kereskedelmi középiskolába Pestre, ahol hamar megnyílt számára egy új világ. Aktív kapcsolata volt a képzőművészettel, Hantai Simon festőművésszel, aki szintén Bián született, jó barátságot kötött. Fonógyári munkásból dramaturg, költő, majd később a Magyar Írószövetség elnöke lett.

Költővé válás, közös utak

Nagy László Juhász Ferenccel való megismerkedésének és barátságának hatására döntött véglegesen úgy 1948-ban, hogy félreteszi a festőállványt és költő lesz. Egy komoly kiállítási anyagot kitevő, színvonalas képzőművészeti anyagot készített el azalatt az idő alatt, amíg festéssel foglalkozott. Döntése előtt csak titokban írta a verseit.

Tenni vágyás, akarás volt mindkettejükben, új költészetet akartak teremteni, és ezt meg is tették. A magyar irodalom nagy becsületnek örvendett 1945 után. Az idők annak a költészeti törekvésnek kedveztek, hogy a vers minél egyszerűbb és letisztultabb legyen. A népi demokrácia megmondta pontosan, hogy mi a költészet. Közös jellemző témáik voltak a falu, az élet vágya, a munka, az élet dicsérete.

A szarvas motívum mindkettejük költészetében fontos elem, és a Bartók versek is meghatározóak a számukra. József Attilát is mindketten kedvelték, hozzá tudtak kötődni.

A költői utak kettéválnak

Juhász Ferenc költészetére nagy hatással volt Dante, meghatározó volt a számára. 1954-ben írta meg a Dózsa eposzt. Ez robbanást jelentett a magyar költészetben, mindenki felfigyelt költészetére, még az Ady nemzedék is elismerően szólt a műről. 

 Nagy László költészete a Gyöngyszoknya című verssel válik éretté. A kiábrándultság és egyben a szembenézés verse is ez. Két évet Bulgáriában töltött, ahol bolgár népköltészetet is fordított. Hazaérkezése után szembesült a magyar viszonyokkal, melyeket ebben a versben szimbólumokon keresztül érzékeltet.

Szécsi Margit

1952-ben házasodtak össze Nagy Lászlóval. Verseket egymásnak is írtak. Szécsi Margit kiemelkedő költőegyénisége a XX. századnak, aki saját jogán érdemli ki ezt a jelzőt. A két ember között költészettani rokonvonások fedezhetőek fel, de Szécsi Margité önálló,  maradandó költészeti világ. Egy nagyon szuverén, bátor nő volt. 

Nagy László és Ágh István kapcsolata

A költő elmondása szerint a nagy korkülönbség miatt rivalizálás már nem volt közöttük. Sőt, Nagy László hatására kezdett el verseket írni. Ő tanította a nyelvi fegyelemre, minden versét átnézte, és alapos visszajelzést adott róla. Sosem szólt bele a témába, de a nyelvi kifejezésmódba igen. Buzdította testvérét az akkori modern költészet olvasására, külföldi szerzőket is figyelmébe ajánlva. Féltő szeretettel fordult öccse irányába, aki ezt   tiszteletteljes szeretettel viszonozta. 

Az est során Trill Zsolt Jászai Mari díjas színművész, Molnár Piroska Kossuth- és Jászai Mari díjas színésznő, a Nemzet Színésze, valamint Hámori Gabriella Jászai Mari díjas színésznő olvasták fel Nagy László, Juhász Ferenc és Szécsi Margit verseit. Csak néhány cím az elhangzott költeményekből:

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?, József Attila, Bánatot váltunk, Te sem vagy fehérebb, Szentségtörő Madonna.

Juhász Ferenc: Mondani halálig, Üres járógép, Anyám, Rezi bordal, Könyörgés középszerért

Szécsi Margit versei közül a Szerelem és a Kivirágzott kéz címűeket hallgathatta meg a közönség. 

(A bejegyzésben használt képek Csigó László felvételei és a Wikipedia-ról származnak)