A tömegeket vonzó magyarországi bemutató után alig egy hónappal alig tíz ember üldögélt a Puskin mozi legnagyobb méretű nézőterén a nevét valamilyen okból már csak Nemes Lászlóként használó Oscar-díjas filmrendező Napszállta című filmjének egy hétköznap esti vetítésén. Két és fél órás vesszőfutás - a semmiért. Talán legtömörebben így tudnám kifejezni azt, ami a film megnézése után gondoltam. Bizonyosan nem ért egyet ezzel a gondolattal a Filmalap, amely 1,59 milliárd forinttal támogatta az elkészítését egy olyan filmnek, mely komoly visszalépést jelent Nemes László Oscar-díjat nyert alkotásához képest. 

A film legnagyobb hiányossága talán keszekuszasága, az egymást követő jelenetek nem állnak össze egy teljes egésszé. Értetlenséget hagynak maguk után a szerencsétlenül felépített dialógusok, melyek leginkább válasz nélkül hagyott kérdések feltevéséből állnak. Ennél még nagyobb probléma, hogy a ritkán megszólaló színészeket nem lehet teljesen érteni, és itt bizonyosan nem a filmet játszó mozi hangosításával van a gond, a szokásos filmelőzetesek ugyanis dobhártyát szaggatóan szólnak. 

A Saul fiából már ismerhetjük a főszereplőre teljesen rátapadó kamera technikáját, így az már nem hat szokatlanul, hogy a főszereplőt, Leiter Íriszt (Jakab Juli játsza a szerepet) a film nagyobb részében hátulról látjuk, a tarkója van nagyon sokat a szemünk előtt. Némi ellentmondást látok abban, hogy Nemes László azt nyilatkozta, lehetőséget szeretett volna adni egy fiatal színésznek a bemutatkozásra, mindeközben ezt a színészt hátulról látjuk legtöbbet, egyébként pedig rezzenéstelen arccal, minimális színészi játékkal alakítja a szerepet. Természetesen az eszköztelenség is tud beszédes lenni, de egy két és fél órán át tartó filmben kicsit kevésnek tűnik a figyelem fenntartásához. 

Ez a kifejezéstelen arc, párosulva  a karakter nyughatatlanságával, a sok homályos kamerafelvétel és a legkülönbözőbb irányból érkező hang-kavalkádok rendkívül fárasztóvá és unalmassá is teszik a filmet. Valószerűtlennek hat a történet, hogy a "belle époque" idején egy fiatal nő sértetlenül úszott volna meg ennyi viszontagságot, hogy ne történt volna vele semmi baj, miközben Budapestnek nem csak a szépségéről híres részein kalandozik, de a külvárosban, egy rablóbanda telepén is. De hősnőnk az utolsó pillanatban váratlanul mindig megmentőjére talál.

A filmből nem derül ki, hogy Leiter Írisz családjának kalapszalonja miért is gyulladt fel annak idején, hogy valaki ártani akart-e a családjának, és rájuk gyújtotta a híresen szép szalont vagy egy profán baleset következményeként kellett életüket veszíteniük. Nem tudjuk, mi volt a bátyja előélete, miért áll be a lecsúszottak közé, és tulajdonképpen mi is az értelme annak, hogy a szalon újra a lángok martalékává lesz. Arról a hatásvadász jelenetről már nem is beszélve, hogy az utolsó kockákon Íriszt egy első világháborús lövészárok katonái között, harcosként látjuk viszont.

Rengeteg kérdést hagy még nyitva ez a film, Nemes László szerint egy igazi titokfilmnek kell minősítenünk. Most már csak azon kell izgulnunk, hogy nehogy legközelebb egy láthatatlan filmet készítsen az Oscar-díjas rendező. 

(A kép forrása a Puskin Mozi weboldala: http://puskinmozi.hu/filmek/napszallta)