Minden évben visszatérő program a számomra a sajtófotó kiállítások megtekintése. Legyen szó akár a hazai, akár a világsajtó képeinek seregszemléjéről, azért kedvelem ezt a műfajt, mert rendkívül életszagúan dokumentál olyan eseményeket, amelyek egyszerre tudnak meghökkentőek és figyelemfelhívóak is lenni. Rengeteg perspektívából láttatják a történéseket, és hozzájárulnak ahhoz is, hogy az egyéni életünkben történteket átértékelhessük.

Az idén 40. jubileumát ünneplő Magyar Sajtófotó Kiállítás egy nem szokványos helyen, a Magyar Nemzeti Múzeum alagsori kávézója melletti belső udvaron kapott helyet. A szabadtéri elhelyezés jót tesz a fotók mutatta világba való belehelyezkedésünknek, de hogy az aktuális fényviszonyok mindig megfelelőek-e a szemlélődéshez, arról már nem vagyok meggyőződve. Azért örülök, hogy végül mégsem előző nap jöttem tárlatot nézni a szakadó esőben, mert arról nem szól a fáma, hogy rossz idő esetén mi történik a hatalmas tablókkal.  A tárlaton szereplő fotókat hatezer pályaműből választotta ki a zsűri. Kétszázötven fotográfus pályázott az idei kiírás során, a megnyitón díjakat is átadtak a legjobbaknak. Minden kiállított alkotásról lehetetlenség volna írni e cikk keretein belül, ezért inkább arra vállalkozom, hogy egy szubjektív válogatást adjak azokból a tablókból, amelyek azén figyelmemet leginkább megragadták vagy elgondolkoztattak. A kiállítás nagy pozitívuma, hogy nem hagyja alárendelni magát a COVID által előidézett pandémia témájának, ugyanis bevallom, egy kissé tartottam attól, hogy ez uralja majd a terepet.

Háy György pilóta

Emberábrázolás-portré kategóriában nyert 3. díjat Kurucz Árpád fotója. A pilóta magányossága is lehetne az alcíme ennek a rendkívül érzékletes képnek, amely a fotón csak elmosódva látszó Malév repülő erőteljesen megvilágított pilótakabinjában mutatja a gépmadár urát, akinek figyelő, ugyanakkor elgondolkodó arca asszociációk hosszú sorára készteti a szemlélőt. A tapasztalt arc a még vagy már a földön lévő repülőből felfelé tekint, mint aki épp végigpörgeti fejében a lehetséges repülési útvonalterveket vagy a levegőben töltött órák eseményeit, ugyanakkor némi fáradtság is érzékelhető rajta. A levegőben töltött harminc év lenyomata mindenesetre ott látszik vonásaiban, amelyet a kép fényeinek ellenpontjai csak még hangsúlyosabbá tesznek.

Cirkusz a függöny mögött

A Művészet (sorozat) kategória 2. díjának nyertese Urbán Ádám fotósorozata a cirkusz kulisszatitkaiba enged betekintést. A csillogás, harsányság mögött meghúzódó valóságba léphetünk be, és láthatjuk az artistákat, állatidomárokat gyakorlás vagy épp pihenés közben. Az épp a telefonját csekkoló bohóc látványa a figura által megidézett már-már letűnt kort helyezi nagyon mai környezetbe. A manézsban mindig mosolygó arcok fásultságról, egykedvűségről árulkodnak, a környezet nagyon steril, komoly ellentétek feszülnek a képen a közönségnek megmutatott és a színfalak mögötti világ között.

A régi pesti bérházak világa, egy eltűnő életforma nyomában 

A Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia kategóriában két alkotás is nagyon odaszögezett a fotók elé. Lex Mihály 1. díjat érdemelt sorozata az újjáépülő, tömbrehabilitáción áteső nyolcadik kerületi Corvin negyed egy régi, zárt udvaros, függőfolyosós házának mindennapjaiba enged bepillantást. Láthatóan az élet nem annyira a lakásokban, mint inkább a közös területeken zajlik, beszélgetés, cigarettázás, játék közben találkoznak a különböző generációk, szomszédok. A kopott házban minden, ami az életről árulkodik rendkívül színes, a kinti bútorok, száradó ruhák, szőnyegek színkavalkádja mutatja, hogy ez az életforma bár eltűnőben van, de ahol még létezik, ott rendkívül színes és lüktető.

Digitális oktatás a végeken

Ugyanebben a kategóriában lett 3. helyezett Stiller Ákos Covid-témához kapcsolódó sorozata, amely láttatja a járvány alatt széles körben általánossá tett digitális oktatás visszásságait. A képek jól tükrözik, hogy mindenki különböző módokon küzdött meg ezzel a kihívással, az akadozó net, az eszközhiány, a lakókörnyezet adottságai közepette mindenhol megjelentek a legyőzendő akadályok. Tanyavilágban élő gyermekek írnak és fotóznak be leckét a civil szervezetek által biztosított digitális eszközökkel,  egy leányanya kisgyermekével ülve követi telefonjáról az órát. Családok átmeneti otthonában is online követik figyelemmel a gyermekek a matematika órát, egyikük lelkesen jelentkezik. A fotósorozat reálisan és hatásosan adja vissza ennek az oktatási formának minden visszásságát.

Visszhangok

Becze Anita első díjas fotósorozata az Emberábrázolás-portré kategóriában szerepelt. Édesanyja balesete után kettejük közös útját dokumentálja a felvételekkel. Vizsgálatok közben és már gyógyultan is láthatjuk a nőt, aki valódi bátorságról tett tanúbizonyságot a gyógyulás felé vezető úton. A fotók szoros kapcsolatról, szeretetről és együttérzésről árulkodnak, és külön szívmelengető, hogy egy közös fotón az alkotó is látható édesanyjával, aki akkor még haj nélkül, nagy fejtapasszal szerepel a képen.

Karanténban egy rókával

A Természet és tudomány (sorozat) kategória első díját nyerte el Radisics Milán fotósorozata, amelyet vérteskozmai házánál készített nyolc hónapon keresztül egy ott rendszeresen megjelenő rókáról, Roxy-ról. A legkülönbözőbb helyzetekben mutatják a fotók a házat rendszeresen meglátogató rókát, aki ugrik, vadászik, vizet lefetyel, kipróbálja a ház előtt található padot vagy éppen kapirgál egy farönk belsejében. Valószínűleg ilyen közelről és részletesen nem láttuk még ezt az állatot, a nagyon informatív, fotókat kísérő leírásokról már nem is beszélve.  

„ A képeimet mentsétek és bármikor újrakezdem” ez az idézet kerül elénk azon a képtablón, amely azt a 690 oldalas, 333 fotóval rendelkező, Fortepan képeket tartalmazó albumot mutatja be, melynek ötletgazdája és művészeti vezetője Barakonyi Szabolcs volt. A kötet a MÚOSZ felajánlásával elnyerte a Gera Mihály-díjat az elmúlt öt év legjobb fotós könyvéért. Ez az idézet lehetne az egész kiállítás mottója, mely hűen állít emléket az elmúlt év eseményeinek és törékeny világunk pillanatnyi átmenetiségének is.  

A tárlat 2022. május 29-ig tekinthető meg.

A cikkben szereplő, a kiállított alkotásokat ábrázoló fotók a szerző felvételei. 

Rácz Anna