Mindig szertartásosan várom a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjének közvetítését a televízióban. Nem volt ez idén sem másképp, amikor is Franz Welser-Möst karmester kapott lehetőséget arra, hogy ne csak vezényelje, de össze is állítsa a nagy hagyományokkal rendelkező koncert programját. Ezen a koncerten kívül - azt kell mondanom szerencsére - a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Zeneakadémia és a Duna TV közös szervezésében Újévi Nyitány címmel került megrendezésre egy kiváló koncert Oliver von Dohnányi vezényletével, melynek immár szintén hagyománya van. A két koncert között jelentős színvonalbeli különbség volt érzékelhető az utóbbi javára, amelyet a komolyzene rajongók bizonyára érzékelhettek. 

Franz Welser-Möst harmadik alkalommal vezényelhette a Bécsi Filharmonikusokat az újévi koncert alkalmával, ezt megelőzően 2011-ben illetve 2013-ban érte őt ez a megtiszteltetés. Érthető, hogy az osztrák főváros közönsége a tradicionális osztrák zenei hagyomány felelevenítésére vágyik ez alkalommal, ezért a karmester választása döntően ifj. és id. Johann Strauss, valamint Josef Strauss (ifj. Johann Strauss testvére) műveire esett. Bár ezzel ez az igény kielégíttetett, az idei koncert mégis meglehetősen laposra sikeredett. Welser-Möst ugyan hozta az elvárásoknak megfelelő formát, de inkább csak letudta a feladatot, és nem szolgált különösebb meglepetéssel, nem igyekezett maradandót vagy különösebben emlékezeteset alkotni. Keringők és polkák sűrű egymásutánjával dirigálta át zenekarát és közönségét az új évbe, és a műfajok alól még azon szerzők esetében sem tett kivételt, akiket a Straussokon kívül engedett be a programjába (Carl Michael Ziehrer, Eduard Strauss, Ifj. Josef Hellmesberger). Talán egyedül Franz von Suppé Isabella című operettjének nyitánya jelentett valami fajta üdítő kivételt választásai meglehetős egyhangúsága alól. A terem szokásos virágdíszítése és természetesen a zenekar profizmusa lenyűgözhette a hallgatóságot, de szerintem a vájtabb fülűekben mégis kelthetett némi hiányérzetet a program.  Bősze Ádám kommentárjait is nélkülöznünk kellett, amelyek mindig igyekeznek tartalmas plusz információkkal szolgálni. A koncert keltette csalódottság szerencsére nem tartott sokáig, a Zeneakadémián rendezett Újévi Nyitány 2023 elnevezésű hangverseny bőven kárpótolta a komolyzene rajongókat. 

A leginkább külföldön működő Oliver von Dohnányi a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényelte a koncerten. A program rendkívül változatos volt, és mind a magyar, mind a nemzetközi komolyzenei palettából kiemelkedő darabokat merített. Stílusában is színes, de talán inkább a táncos elemeket magában hordozó műveket hallhattunk. A tizenegy elhangzott mű a legkülönbözőbb komolyzenei produktumokat vonultatta fel, Dohnányi értő karvezetése mellett. Az igényes, mégis szórakoztató műsor képes volt megszólítani a műfaj iránt érdeklődők széles tömegeit, azok számára is kifejezetten kedvcsináló volt, akik nem vagy nem gyakran hallgatják a komolyzenét. A műfaj hazai művelői ismét bizonyították, hogy nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket, produkcióik a világ bármely színpadán otthonra és értő közönségre lelhetnének. Szerencsére itt már nem kellett nélkülöznünk Bősze Ádám zenetörténész kommentárjait sem, amelyek plusz értéket adtak hozzá a műsorhoz. Bizony nagy volt a különbség a bécsi kötelező program teljesítése és az értő szenvedéllyel összeállított zenei program között, melyet én a magam részéről sokkal szívesebben hallgattam az idén. 

Rácz Anna

(Képek: Vienna Pilharmonic Facebook oldal és a Zeneakadémia honlapja)