Irodalom és jogtudomány. Lehet-e közük egymáshoz?
Első látásra meglepő lehet irodalom és jog egymás mellett szerepeltetése. De hamar eszünkbe juthatnak olyan klasszikus darabok mint a Hamlet, a Velencei kalmár vagy akár Orwell 1984 című műve. Jelentős tartalmi átfedések fedezhetőek fel az irodalmi művek és a jog tárgya között. Hogyan hat egymásra ez a két terület, milyen azonosságokat találhatunk, és hogyan lehet megvilágítani ezt egy konkrét irodalmi példán keresztül? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Dr. Menyhárd Attila, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára "Jog vagy igazság? Shakespeare A velencei kalmár című műve alapján" elnevezésű előadásában.
Mondandója elején leszögezte, hogy az irodalom tárgyát ugyanúgy társadalmi konfliktusok képezik, ahogyan a jog is ezeknek a konfliktusoknak a leírásával, elemzésével és megoldásával foglalkozik. A jogászok feladata, hogy közreműködjenek ezeknek a megelőzésében, megoldásában vagy lezárásában. A jogászok ugyanazokról a kérdésekről gondolkodnak, mint amelyek az irodalmi művekben megjelennek.
Felhívta a figyelmet, hogy a szöveg szempontjából azonban különbséget kell tenni az irodalmi szöveg és a törvény szövege között, teljesen máshogy kell értelmezni ezt a két fajta textust.
Bevezetésként Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című művének történetét említette, melyben a lovai visszaszerzése érdekében Kolhaas Mihály maga indít eljárásokat jogai érvényesítése érdekében, mivel az államtól nem kap ehhez segítséget. Végül aláveti magát az igazságszolgáltatásnak, és büntetést kap, mert ő maga szerzett érvényt igazságának. Ez a mű azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy mi a következménye annak, ha az állam gyenge, és nem tud igazságot szolgáltatni a rászorulóknak. Shakespeare Hamletjében hasonló kérdésként merül fel az, hogy lázadhat-e a főszereplő a hatalom ellen, ha az maga az állam, melynek nincs további felettes hatalma? Ez áll Hamlet vívódásnak középpontjában, míg végül úgy dönt, hogy megöli a királyt. De a kétségek vele maradnak: helyesen döntött-e vagy inkább el kellet volna viselnie a helyzetet?
Menyhárd Attila szerint az irodalom és a jogászok arról is gondolkodnak, hogy milyen a helyesen működő társadalom, milyen társadalmat kívánunk magunk köré? Erre jó példa Orwell 1984 vagy Asimov Én, a robot című művei. Az irodalom képes rámutatni a jog diszfunkcióira is, erről szól Kafka A per című műve. Ez azt a kérdést is feszegeti, hogy el szabad-e távolodnia az igazságszolgáltatásnak az egyéntől? Milyen helyzet alakulhat ki, ha az állam túl messzire kerül a polgáraitól?
Rátérve Shakespeare A velencei kalmár című darabjára, elmondta, hogy ez a Shakespare-mű kifejezetten egy jogi problémáról szól. A darab konfliktusának középpontjában egy olyan szerződés áll, amely szerint, ha az adós nem fizet határidőben, a hitelező 1 font húst tetszése szerinti helyről metszhet ki a testéből. Mivel a fizetés nem történik meg határidőben, a hitelező bírósághoz fordul, és bár az adós felajánlja később a teljesítést, Shylock azt nem fogadja el. Érvényesíteni kívánja tehát a szerződés azon pontját, amely szerint kimetszhet egy font húst az adós testéből. Annak a kérdésnek a vizsgálatakor, hogy jogos-e, amit Shylock követel, először is tételeznünk kell azt, hogy a szóban forgó szerződés érvényes. Kettős helyzet alakulhat ki, hiszen, ha nem tud érvényt szerezni a szerződésben leírt jogának, akkor Velence polgárai csalódhatnak a törvényben. De mai világnézetünkkel nem tudunk ezzel azonosulni, mivel a teljesítést felajánlották a számára. Ma, a Polgári Törvénykönyvünk szerint köteles lenne ezt elfogadni, hiszen a törvény együttműködési kötelezettséget ír elő a szerződést kötő felek számára. Ma további jogi problémát jelentene, hogy Portia semmiben sem felel meg a törvényes bíróságra előírt feltételeknek. Furfangos ötlete a helyzet megoldására az, hogy az egy font húst úgy kell kimetszenie Shylocknak, hogy adósának a vére nem hullhat, és pontosan egy fontnyit nyomhat a kimetszett hús.
Az előadáson elhangzott, hogy komoly jogtudósok gondolkodtak a műben felvázolt megoldáson. Rudolf von Jhering szerint Portia döntése nem volt helyes, mert így nem érvényesült a törvény. Gustav Radbruch azonban úgy értékelte, hogy a döntés helyes, mert a jog nem azonos a törvénnyel, a jognak a törvény felett kell állnia.
Manapság nem tekintenénk érvényesnek egy ilyen szerződést, mert ellentétes a társadalmi értékrenddel, és azzal, amit jogászként helyesnek lehet gondolni. A törvény alapelvi rendelkezéseit alkalmaznák egy ilyen esetben, a jóerkölcsbe ütköző szerződések és a joggal való visszaélés tilalmát, valamint a jóhiszeműség és tisztesség követelményét. A darabból levonható tanulság az, hogy a szerződésnek az általános társadalmi értékrendnek is meg kell felelnie, nem csak a törvény betűjének.
Az előadás rövidre szabott idejének csupán arra volt lehetősége, hogy bepillantást engedjen ebbe a rendkívül érdekes területbe. Ha az olvasók érdeklődését felkeltette az irodalom és a jog összekapcsolódása, a bejegyzésben már említett műveken kívül ajánlom figyelmükbe a következőket:
Heinrich von Kleist: Az eltört korsó
Szophoklész: Antigoné
Platón: Szókratész védőbeszéde
Agatha Christie: A vád tanúja
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Arany János: Fülemile
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász (Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? címen is megjelent)
Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Arthur Schnitzler: A Bernhardi ügy (színdarab, Örkény Színház)
Az előadás az Eötvös Loránd Tudományegyetemen hangzott el, 2018. október 12-én.
(A bejegyzésben használt kép a Pixabay-ről származik.)