December 18-án a főváros két jelentős kulturális helyszínén is Richard Wagneré volt a főszerep. Míg a  MÜPA-ban Bryn Terfel világhírű basszbariton áriaestje bővelkedett a Wagner operák népszerű dallamaiban, addig jómagam kissé fáradtan, ám annál lelkesebben vettem az irányt az Óbudai Társaskör felé, ahol Bősze Ádám zenetörténész, rádiós műsorvezető és zenei antikvárius Nagy zenészek, nagy szerelmek című sorozatának Richard Wagnerrel foglalkozó etapját hallgattam meg. Abban a reményben léptem be a terembe, hogy mindaz, amit hallani fogok, elterelik figyelmemet az ünnepeket megelőző zsúfoltságról, és egy kis lélegzetvételhez juttatják a hallgatókat a karácsonyi hajsza szorításában. Nem csalódtam, a kétrészes előadás ...

Ezt pedig nem gondoltam volna, amikor életem első Wagner operájára igyekeztem a MÜPA-ba. A Budapesti Wagner napok idén újítással élt, és a szokásos Ring-előadások helyett más Wagner darabokat kínált a közönségnek. Az előadások kísérő programja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közelében elhelyezett kiállítás, mely azt mutatja be, hogyan hatott az európai képzőművészekre a Wagner zenéje által teremtett különleges világ. Az általam látott mű a Tannhauser volt, mely további Wagner operák meghallgatására ösztönöz.

"Nincs még egy zeneszerző, aki annyira értene a fizikai és spirituális tér mélységének festői ábrázolásához mint Wagner." - így írt 1861-ben Baudelaire. És ez a hatás a képzőművészetben is ...