2018. okt 11.

Nádasdy Ádám a Shakespeare-fordításokról

írta: RAnna
Nádasdy Ádám a Shakespeare-fordításokról

Színház az egész? címmel rendezett irodalmi tanévnyitót 2018. szeptember 24-én a Magvető Café. Fenyő D. György irodalmár, az ELTE óraadó tanára, valamint a Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára beszélgetett Nádasdy Ádámmal, aki az esten elsődlegesen műfordítóként volt jelen, mivel a beszélgetés témái az általa készített Shakespeare fordításokkal voltak kapcsolatosak. A beszélgetés apropóját a Szentivánéji álom valamint a Rómeó és Júlia című művek Nádasdy-féle fordításban való megjelenése adták.  

 

shakespeare.jpg

Nádasdy Ádám a beszélgetés elején elmondta, hogy ezeknek a Shakespeare-fordításoknak a megrendelői mindig színházak. Nem csak drámákat, hanem vígjátékokat is rendelnek, és érdekességként említette meg, hogy a vígjátékok szövegei hamarabb avulnak el, a dráma szövege tartósabb, és nem is annyira régies bizonyos daraboknál. Erre példaként az Örkény színház felkérésére készített IV. Henrik fordítást hozta, amely egy politikai dráma, valós szereplőkkel. 

Fenyő D. György kérdésére, miszerint lehet-e egy olyan különbségtételt is tenni, hogy a tragédiák nyelve emelkedettebb, míg a komédiáké inkább a mai nyelvhasználathoz közelít, azt válaszolta, hogy a Szentivánéji álom és a Rómeó és Júlia fordításánál egyértelműen szempont volt számára, hogy mai legyen a szöveg, hiszen a színházak most rendelték meg, a mai időkben szeretnék játszani. De olyan eset is előfordult már, például a Lear király esetében, hogy a színház vegyítette az általa készített fordítást és a Vörösmarty-féle szöveget. Nagyon érdekes kérdésként merült fel, hogy az angolban van-e ilyen különbség dráma és komédia nyelvezete között? Erről azt tudhattuk meg, hogy nem létezik ilyen különbségtétel, a tartalom más. Shakespeare nem archaizált, nem volt mélysége.

Rendező és dramaturg a fordítási folyamat közben is visszajelzéseket adnak a számára, ezek hatására is alakítja  a szöveget. Nádasdy Ádám jelen van az olvasópróbán, itt figyeli a színészek reakcióit a szöveggel kapcsolatosan. Sokat elárul a fordítás minőségéről például az, hogy fel tudják-e elsőre olvasni? Ötletelhet is a színész az olvasópróbán. Elmesélte azt is, hogy előfordult olyan, hogy a színész az előadáson véletlenül felcserélt két szót, és jobban hangzott úgy a szöveg. 

nadasdy.jpg

Milyen szerepbe helyezkedik a fordító munka közben? Vajon nyelvész vagy költő vagy tanár is közben? Nádasdy Ádám szerint a költői mivoltot kell előtérbe helyezni, mert fontos, hogy a születendő szöveg jól is hangozzon. Sokszor előreszalad a szövegben, hogy lássa, mi következik a cselekményben azután a rész után, melyet éppen fordít. A nyelvész szerepének a megjelenését ott látja, hogy nem szabad megijedni az eredetitől, a fordító jobban érzi, hogy hol lehet elszakadnia  szövegtől. Fontosnak tartja a lábjegyzetelést, itt sok információ elhelyezhető, amely a színésznek és a rendezőnek is hasznos lehet. 

A beszélgetés visszatért az archaizálás kérdésköréhez a Shakespeare-i szövegekkel kapcsolatosan. Arany Jánost hozta példaként, akinek a humorizáló szövegeit már nagyon elavultnak gondolja. Nagy különbségek figyelhetők meg az Arany-Vörösmarty-Mészöly fordítások között. Arany és Vörösmarty nagyon szöveghű fordításra törekedtek, míg Nádasdy könnyebben szakad el az eredeti szövegtől. Előre nem olvassa el a régebbi fordításokat, de ha kész van egy résszel, akkor megnézi, hogy más műfordítók hogyan dolgoztak az adott mű-részlettel. A német nyelvű fordításokat is figyelemmel kíséri, ahol hosszabbak a szavak, és ez a megértésben segíti őt. Előfordul, hogy ezen a "kerülőúton" jut el egy-egy szóhoz. 

Fenyő D. György arra is kíváncsi volt, hogy érez-e késztetést Nádasdy Ádám arra, hogy dramaturgiailag vagy nyelvileg beavatkozzon a szövegbe? A csábítás erős néha, de igyekszik ellenállni ennek, inkább a lábjegyzeteket használja erre. A munkamódszerrel kapcsolatosan elmondta, hogy könyvtámaszokra tett papírokon, kézzel dolgozik először. A főszöveg, két ellenkiadás, szótárak és az egyéb műfordítóktól származó fordítások veszik körül ilyenkor. Az így elkészült szöveget viszi számítógépbe, és utána a kinyomtatott változaton dolgozik tovább. 

A vers- illetve a prózafordítás közötti különbségekről elmondta, hogy például a Rómeó és Júliában illetve a Szentivánéji álomban is rengeteg a rím. A prózánál azonban el kell érni, hogy fenntartsa a közönség figyelmét. Mercutio monológjáról volt szó ezután bővebben, amely akkor hangzik el, mikor megsebzik őt. Részleteket olvastak fel a Kosztolány-, Mészöly-, Nádasdy-, illetve Telekes-féle fordításokból, és azt szűrték le belőlük, hogy Nádasdy keményebb mondatritmusokra törekedett, igyekezett visszaadni a haldokló tréfamester haláltusáját, aki már egyre nehezebben kap levegőt. Ezzel a fordítással a színpad stilizáltabb volta jött közelebb hozzánk.

(A bejegyzésben használt fényképek a Pixabay-ről [Shakespeare] illetve a Magvető Café eseményének Facebook-oldaláról származnak: 

https://www.facebook.com/events/709892336040768/)

Szólj hozzá

műfordítás irodalomtörténet Színház Irodalom Rómeó és Júlia Shakespeare Nádasdy Ádám Szentivánéji álom Magvető Café Fenyő D. György