December 18-án a főváros két jelentős kulturális helyszínén is Richard Wagneré volt a főszerep. Míg a  MÜPA-ban Bryn Terfel világhírű basszbariton áriaestje bővelkedett a Wagner operák népszerű dallamaiban, addig jómagam kissé fáradtan, ám annál lelkesebben vettem az irányt az Óbudai Társaskör felé, ahol Bősze Ádám zenetörténész, rádiós műsorvezető és zenei antikvárius Nagy zenészek, nagy szerelmek című sorozatának Richard Wagnerrel foglalkozó etapját hallgattam meg. Abban a reményben léptem be a terembe, hogy mindaz, amit hallani fogok, elterelik figyelmemet az ünnepeket megelőző zsúfoltságról, és egy kis lélegzetvételhez juttatják a hallgatókat a karácsonyi hajsza szorításában. Nem csalódtam, a kétrészes előadás során tett időutazás, mely a XIX. század második felében indult, egy egészen más világba röpített.

(Bősze Ádám fotóját Emmer László készítette)

Általában nem kedvelem, amikor a művészet népszerűsítésével foglalkozók az alkotók szerelmeivel vagy szerelmi életével "operálnak", de Bősze Ádám igazolta a számomra, hogy ezt is lehet értékesen és értelmesen csinálni. Bizonyosan járt már úgy az olvasó, hogy lelkesedett, már-már rajongott valakinek a művészetéért, azután valamilyen úton-módon tudomására jutottak az illető személyes életével kapcsolatos információk, megrökönyödött, ahogyan hirtelen, betekintést nyerve a művészet mögé, megpillantotta az embert. (Elnézést az ide nem illőnek tűnő és meglehetősen szubjektív példáért, de így jártam én például Mel Gibsonnal). Persze az ember megtanulja elkülöníteni a két dolgot egymástól, és nem betudni a magánéletet a művészetnek, de mégiscsak ott áll minden alkotás mögött a művész, aki legyen bármilyen csodálatosnak tűnő vagy bálványozott ember, ugyanazokkal a gyarlóságokkal létezik, mint mi magunk. Bősze Ádám fel is hívja a nagyérdemű figyelmét rögtön előadása elején, hogy az elmondottakból ne vonjunk le messzemenő következtetést a szerző személyét illetően, vegyük úgy, hogy egy bulvárosnak nevezhető kategóriában mozgunk, a cél, hogy egy kicsit megismerjük a művek mögött az embert.

Általánosságban és előzetesen annyi talán tudható Wagnerről, hogy egy erőteljes küldetéstudattal élt, komoly elvárásokkal nem csak a társadalom, de embertársai felé is. Önzése egyes zenetörténészek szerint súrolta az őrület határát. Amikor támogatást kérve levélben fordult egy Robert von Hornstein nevű fiatalemberhez, így írt: "Én nem vagyok olyan, mint a többi ember. Nekem ragyogás, szépség és fény kell. A világ tartozik nekem azzal, amire szükségem van." Majd később így folytatta: "Nem egykönnyen fogja tudni rendelkezésemre bocsátani ezt az összeget, de menni fog, csak akarnia kell és nem visszarettenni egy ekkora áldozattól. Merthogy én ezt kívánom Öntől...Most megmutathatja nekem, hogy maga a megfelelő ember!" És bár von Hornstein úgy tűnik, nem akarta megmutatni, később mégis lelkes rajongójára és bőkezű támogatójára akadt Bajorország királyában, II. Lajosban. Ezen dolgok ismeretében egy kissé tartottam attól, mit is fogok megtudni a nőkhöz fűződő viszonyáról, de mindenesetre nagyon érdekelt, hogy hogyan tudta az ilyen jellegű kapcsolatait formálni.

Az első részben Wagner és második felesége, Cosima kapcsolatáról hallhattunk. Ő Liszt Ferenc leánya volt, és mint tudjuk, Liszt lelkes támogatója volt Wagner karrierjének. Azért már jóval kevésbé lelkesedett, amikor tudomást szerzett Cosima és Richard viszonyáról. Az előadásból megismerhettük találkozásaik történetét, végigkövethettük, ahogyan az első lépéseket tették egymás felé, majd azt is, hogyan szökött szárba a kapcsolatuk. Részleteket szándékosan nem árulnék el, hiszen egy több helyen is futó sorozatról van szó, és semmiképp nem szeretném előre lelőni ezeket a fontos részleteket. Wagner viszonyainak minőségét és milyenségét tulajdonképpen megérthetjük, ha - - nem meglepő módon -, visszanyúlunk gyermekkorához. Hat hónaposan veszítette el törvényes édesapját, és bár anyja a következő évben újra férjhez ment, tulajdonképpen nők között nőtt fel, nők nevelték, és fiatalkori éveinek következményeként egy erőteljes függőség alakult ki benne, ami a közelében lévő nőtársaság állandó igényére vonatkozott. Nem tudott, és nem is akart nők nélkül élni, bár hozzájuk fűződő kapcsolatait meglehetősen sajátos módon értelmezte. Függő volt, de szerelmeit is igyekezett a lehető legteljesebb mértékben függőségben tartani saját magától. Nem csak szerelmüket, de életüket is akarta, teljes önfeladással, az ő személye körüli maximális szolgálattal. Kiszemeltjei házastársai nem érdekelték, ha valakit magáénak akart tudni, ez nem jelentett akadályt a számára. Kitűnik ez első feleségéhez, Minna Planerhez írt leveleinek részleteiből is, melyekből a második részben olvasott fel Bősze Ádám. Ezekből is érzékelhető, hogy - ahogyan ő is mondta - a nőktől a saját életének beteljesítését várta el. Az állandó adósságok, majd az ezek elöli menekülés, később Wagner politizálása miatti menekülés komoly terheket róttak Minnára, aki teljes mértékben feláldozta színésznői karrierjét a zeneóriás mellett, míg végül Richard elhagyta őt Cosimáért.

(Trisztánt és Izoldát alakító színészek egy régi felvételen. Wagner Cosimától született első gyermeke az Isolde nevet kapta.)

A mindkét rész során meghallgatott Wesendonck dalok segítettek közel kerülni a wagneri lelkülethez, és ízelítőt adtak érzelemgazdagságából. Az előadás Wagner levelezéseire, illetve Cosimának diktált önéletrajz írására is épít, melynek fényében kissé kritikusan kell vizsgálnunk a Minnával való kapcsolatról szóló részeket - hívta fel figyelmünket Bősze Ádám. Gondolkodtam előadás-sorozatának műfaji meghatározásán, melyet jómagam a bulvárnál mélyebbnek érzek, ezért a "szerelemmel fűszerezett zenetörténeti szabadegyetem" kifejezést találnám megfelelőnek. Bősze Ádám szokásos közvetlenségével, a részletekre is kiterjedő, megbízható tudásával és humorával olyan atmoszférát teremt, amelyben szívesen figyelünk rá. Az általa képviselt műfaj abszolút hiánypótló. Aki szeretne hasonlóan érdekfeszítő előadásokon részt venni, az Óbudai Társaskörben még hét alkalommal teheti meg, legközelebb január 31-én, amikor Mendelssohn-ról és az ő szerelmeiről lesz szó. Én biztosan ott leszek!

Rácz Anna

(A Wagner festmény és a Trisztánt és Izoldát alakító színészek fotói a Pixabay-ről származnak).