Az Ima című produkció több szempontból is különleges a Recirquel repertoárjában. Olyan egyszemélyes előadást láthatunk, amelybe teljesen beleolvadhatunk, az artistáknak pedig olyan alkalmat teremt, ahol egyedileg mutathatják meg képességeiket, ez ugyanis egyszemélyes előadás, ahol mintegy 45 percen keresztül varázsolhatja el a nézőket a társulat éppen soron következő tagja. Az Ima 2023. június 3-ig napi négy alkalommal látható a MÜPA előtti sátorban. 

Hogy miért a sátorban kap helyet ez a produkció? Az előadás immerzív, azaz teljesen bevonja a nézőket a térbe. A sátor belsejére a végtelen, sokmillió csillaggal díszített égbolt vetül, így pillanatok alatt a világűr végtelen csendjében és fényei között érezhetjük magunkat. Egy igazi szakrális térben, ahol azt érezhetjük, hogy kiszakadtunk végre a minket körülvevő zajból és átadhatjuk magunkat valamifajta szellemi térnek. A berendezés és a látvány a kapcsolódás vágyát is kiváltja, és vonzza felfelé a tekintetünket. Egyszerre érezzük az összekapcsolódást a fenti világgal, és egymással is, és ezt az érzést az időnként intenzívvé váló fénycsóvák is felerősítik. A zene éteri, egészen bensőnk mélyére hat, miközben egyetlen, kezdetben lepellel letakart artistát látunk a tér közepén. Az előadás során most egyetlen eszközt, a magasból lassan leereszkedő kötelet használják, és ennek segítségével mozogja be az egész teret. A közönség egészen közel ül hozzá, így testközelből érezheti a reakcióikat, és ez segít az előadás mondanivalójának minél mélyebb átélhetőségében. 

A Recirquel produkciója nem apellál arra, hogy a néző hívő-e vagy sem. Olyan univerzális, mindenki által átélhető szakrális élményt nyújt, amely hitbéli meggyőződéstől függetlenül hat. Érzelmeinket megdolgoztatja, és lehetővé teszi, hogy az élményt lelkünkbe engedjük. Szirtes Edina Mókus zenéje érzékelteti a felsőbb szférák megfoghatatlan, mégis jól átérezhető misztikumát. Az egészen különleges fénytechnika Lenzsér Attila munkáját dicséri.

Az előtérbe lépve minden néző kap egy hófehér kis imaszalagot, amelyet ráköthet az ott található installációra, ezzel is jelképezve összetartozásunkat a világmindenségben. Az előadás végén pedig a kijáratnál ott vár minket az előadóművész, akivel szóba elegyedhetünk, köszönetet mondhatunk, ezzel is még inkább testközelbe hozva az egész produkciót. 

Az egyéni értelmezéseket is segíti a művészek egymást váltása a különböző alkalmak során, Charles-Éric Bouchard, Horváth Zita, Illés Renátó és Zsíros Gábor produkcióit láthatjuk. 

A bejegyzésben Hirling Bálint fotóját helyeztük el.

Rácz Anna