Bernhard Schlink nevét A felolvasó című mű és az abból készült, Kate Winslet és Ralph Fiennes főszereplésével játszott film tette világhírűvé. A nyugalmazott német bíró, aki nem mellesleg a németországi Humboldt Egyetem jogászprofesszora, ismét egy rendkívüli nőalak sorsát állítja a középpontba Olga című regényében.  Az író tiszteletre méltóan elkötelezett a nehéz női sorsok iránt, főszereplői mindig átlagon felüli terheket cipelő, de az életben a helyüket stabilan megálló, független egyéniségek.

Így van ez Olga esetében is, aki egy németországi városból kerül falura, ahol találkozik azzal a szerelemmel, mely egész életére rányomja bélyegét. De nem holmi első látásra szerelem ez, hiszen Herberttel fokozatosan, gyermek- és fiatal éveik alatt egymás mellett cseperedve talál rájuk az életüket végigkísérő szenvedély.  Ha most happy end koronázta történetre gondol az olvasó, akkor gyorsan ki is kell hogy ábrándítsam, a regény ugyanis a XX. század elejének-közepének Németországában játszódik, s a boldog beteljesülést először csak a családi konvenciók, majd maga a történelem is akadályozza. Míg Olga szenvedélyes tanulás iránti vágyával a többségből kiválva tanítónői diplomát szerez és lassan saját lábára áll, addig Herbert kalandvágyától és jómódú családjának Olgától való tiltásától űzve nekivág, hogy meghódítsa az Északi sarkot. Olga elfogadja a döntését, felvilágosult nőként belátja, hogy minden nagy érzelme ellenére nem rendelkezhet a férfi sorsával, hagynia kell, hogy az a maga útját járja.  Sőt, mi több támogatja, tanítja, mindenben segíti őt a tőle folyamatosan eltávolító célja elérése érdekében. Annak ellenére, hogy Herbert egy idő után nem ad magáról életjelet, Olga élete végéig „postán maradó” jelzéssel leveleket küld neki, ezeket a leveleket találja meg kalandos fordulatok után, Olga halálát követően, egy olyan férfi, akinek nevelésében részt vett, és közel kerültek egymáshoz. Nem szeretnék spoilerezni, és a felfedezés élményét elvenni az olvasótól, ezért a történetet nem részletezem tovább.Bernhard Schlink írói bravúrjainak köszönhetően izgalmasan bontakoznak ki a regényben Németország hétköznapjai, és színezik át az emberi sorsokat a történelem viharai. Az első, majd a második világháború történései, a különböző eszmeáramlatok a könyv hőseinek életét is befolyásolják. Mindezek középpontjában egy olyan nő áll, aki elgondolásaihoz a kezdetektől fogva hű marad, őrzi függetlenségét, tanítja a rá bízott gyermekeket az iskolában, és azokat is, akiket időnként mellé sodor az élet. Aggódva figyeli a háború borzalmait, ő maga is menekülni kényszerül de túlél, és bárhová sodorja is az élet, mindig megtalálja a helyét, feladatát. Tisztában van az értékeivel, de nem hiú azokra, a fizikai értelemben vett társ nélkül maradás tényét hol haraggal, hol beletörődve, de tudomásul veszi. Lelkében azonban végletesen hűséges és kitartó a szerelméhez, leveleit még akkor is írja Herbertnek, amikor már ő maga is belátja, hogy a férfi bizonyosan meghalt.

„A történelem nem a múlt, ahogy valójában volt. Hanem az az alak, amelyet adunk neki.”- olvashatjuk a könyvben. Szijj Ferenc remek fordítása nagyon közelivé, átélhetővé teszi ezt a múltat, és ezáltal olyan információk birtokába is juthatunk, melyek a történelemkönyvekből bizonyosan kimaradtak. A sok történetbeli csavar után az igazi csattanó a történet végén vár ránk, amikor Olga tetteivel is ítéletet mond a történelem felett.

A könyv 2018-ban, a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg.

A kép forrása: https://www.libri.hu/konyv/bernhard_schlink.olga.html