"Rövid az életem, leírni is csak röviden lehet." - a súlyos és gyógyíthatatlan szívbetegségének tudatában lévő Dsida Jenő szavai ezek. Lehetséges-e és hogyan napjainkban a Dsida-kultusz fenntartása? A verseiből áradó mély hit átörökítendő érték a fiatal nemzedék számára. Istenbe vetett hite, szabadságszeretete a mai világban egyre aktuálisabb kérdéseket jelentenek. Többek között ezeket a gondolatokat vetette fel Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Disda Jenő halálának 80. évfordulója alkalmából rendezett emlékesten mondott köszöntőjében 2018. június 11-én. A PIM Díszterme zsúfolásig megtelt a költő verseinek mai olvasóival, kedvelőivel és tisztelőivel, akik visszaigazolták munkásságának napjainkban is érezhető hatását.   

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke szerint a két világháború közötti erdélyi költészet kimagasló alakjáról van szó. Munkássága az összmagyar irodalmat tekintve is jelentős. Sokáig ismeretlen volt, művei könyvtárak mélyein lapultak. Már joghallgató korában rendszeresen írt verseket. 

Láng Gusztáv irodalomtörténész a költő szatmári kultuszáról beszélt, mely az utóbbi években jelentősen megnövekedett. A szatmári iskolákban máshogyan tanítják költészetét mint máshol. Véleménye szerint mindig érdemes vizsgálni a költők utóéletét, mert ennek mindig van fontos tanulsága. A Nyugat nem értékelte Dsida munkáit, nem közölték írásait. Szerb Antal nekrológja volt az első írás, amit a lap megjelentetett. A háború vége nem kedvezett új költők megismerésének. Az igazi költő a magyar irodalomban ebben az időben az volt, aki valamilyen módon forradalmárnak számított. Így dőlt el, hogy valaki haladónak számított-e vagy sem. Azonban egy költőre nézve nem biztos, hogy ezek értelmezhető fogalmak. Dsida Jenő szerint a költőnek nem feladata a politizálás. Ő úgy gondolta, hogy  a költőnek reagálnia kell a társadalmi kérdésekre, változásokra. Ezt mutatják például az Öreg postás a város végén vagy a Bútorok című versei. Ezek a 30-as években született versek, melyeket az irodalomtörténet úgy értékelt, mint a keresztény költő életszeretetének megnyilvánulásait. Láng Gusztáv kiemelte, hogy az újabb életrajzi adatok azt bizonyítják, hogy bensőséges viszonyban állt az erdélyi egyházpüspökkel, és ismerte a Rerum novarum enciklikát. Márton Áronnal is bizalmas kapcsolatot alakított ki. Dsida Jenő egyértelműen reagált a verseiben a közéletre, társadalmi kérdésekre, de nem oly módon, hogy egyszerűen megnevezte volna azokat és reagált volna rájuk. Ő mindenkit embertársának tekintett, a Krisztus iránti szeretet sugárzik a verseiből. Földi és szakrális összekapcsolódik a költészetében, ennek átélése a lényeg. Isten egyrészt rejtőzködő az elképzelésében, ugyanakkor Krisztus emberi, akiben földi és szakrális lényt egyszerre lehet szemlélni, átélni. 

Lisztóczky László irodalomtörténész arról beszélt, hogy Dsida Jenő költői világképére nagyon erősen hatott Assisi Szent Ferenc. A ferences rendbe való belépése is ennek köszönhető. Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának Dsida-féle átültetése a vers legszebb magyar fordítása. Hozzá hasonló elragadtatással tekintett a világra. Az életöröm képességét Isten ajándékának, egyfajta imának, találkozási lehetőségnek tekintette. Lisztóczky László rámutatott, hogy Dsida Jenő egy maga teremtette idillikus álomvilágban alkotott. Súlyos szívbetegsége erősítette életszeretetét, ugyanakkor érezhető verseiben a folyamatos búcsú gondolata, jelenléte is. Versei fő témájává válik a halál megszelidítése, finomítása. Különbékét kötött az elmúlással.

Urbán László irodalomtörténész elmondta, hogy Dsida az isteni kegyelmet kereste, mely a rosszból is jót tud csinálni. Nagyon bízott a Baumgartner-díj elnyerésében, mivel nagyon komoly anyagi gondokkal küszködött. Filléres gondjai voltak, még akkor is, amikor már befutott költőnek számított. De erősen hitt a munkában, és annak eredményeiben. 

Az emlékest alkalmat adott arra is, hogy bemutatásra kerülhessen Kabán Annamária és Mózes Huba Tárt kapukhoz fényösvény viszen című, idén az Orpheusz Kiadónál megjelent, Dsida Jenő költészetével foglalkozó könyve.  Kabán Annamária elmondta, hogy a könyv az eddigi, Dsida Jenővel kapcsolatos kutatásaik eredményeit tartalmazza. Monografikus a mű, de mégsem kimerítő elemzése az életműnek. Műelemző központú és sajtótörténeti kérdéseket is vizsgál. Kiemelte a költő messianisztikus magaslatokba törő küldetéstudatát. A verstani sokszínűségekre hívta fel a figyelmet, és Dsida Jenőt a XX. század legnagyobb formaművészének értékelte. Az Arany és kék szavakkal című verse retorikai mestermű.

Havas Judit előadóművész, irodalomtörténész és Dunai Tamás színművész a költő verseiből adtak ízelítőt színvonalas irodalmi válogatásukkal. Többek között elhangzottak a Tízparancsolat, a Bevezetés, melyben a költő áhítattal köszönti az olvasót, az Egyszerű vers a kegyelemről, a Kóborló délután kedves kutyámmal című versek.

Az emlékest napján Dsida Jenő emléktáblát avattak a Budapest XIV. kerületében található Ilka utca 15. számú ház falán, mely Oláh Katalin Kinga szobrászművész alkotása.  

(A bejegyzésben Frigyesy Ágnes felvételeit használtam. Képek forrása itt: 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2003150113053185&set=pcb.2003150803053116&type=3&theater)