A Gross Arnold Galéria és Kávézó különleges kiállításra invitálta az érdeklődőket októberben. A Kossuth-díjjal kitüntetett grafikusművész hagyatékából pályájának korai szakaszában készült portréfestmények kerültek elő. Ezek a képek még nem a rá jellemző humoros, derűs rézkarcok, de azokhoz hasonlóan valami különös hangulatot árasztanak. Szinte mindegyik női portré, amelyek közül mindössze egyről tudható, hogy kit is ábrázol. A kiállítás megnyitóján megtudhattuk, hogy mindez egy jövőbeni, nagyobb terv része. 

A Festészet Napja szolgáltatta az egyik apropót a kiállítás megnyitójához. Az Újbuda Mecénás Ösztöndíj ad lehetőséget Gross Arnold fiának, Gross Andrásnak arra, hogy Édesapja születésének 90. évfordulójára egy monográfiát jelentethessen meg a művészről. Mindez egy egy éven át tartó kutatómunka eredménye lesz, és több kiállítás is megrendezésre kerülhet ennek keretében. Az anyagok válogatása közben kerültek elő a most kiállított képek, illetve egy galériától is kaptak portréfestményeket. Ezeket restaurálni kellett, még vakrámájuk sem volt. 

2019. december 5-én nyílik egy olyan nagyszabású kiállítás, amely az egész életművet mutatja be. A monográfiát Révész Emese állítja össze. A művészettörténész elmondta, hogy nem kizáró ok egy grafikus esetében, hogy olajfestményeket is készítsen, így tett például Dürer is. Gross Arnold pályatársai olyan nívójú művészek voltak mint például Kondor Béla, aki elvégezte Gross-sal együtt a grafika szakot, de végül festőként teljesedett ki. Gross Arnold életében meghatározó volt az, hogy Édesapja festő volt, így gyermekkorát a festővászon, az ecsetek közelében töltötte. A technikát Édesapjától már ismerte, még mielőtt grafikát kezdett volna tanulni, ezért elképzelhető az is, hogy nem akart rivalizálni, ezért választotta inkább a grafikát.

Ezeknél a portréknál próbálkozásokról van szó, még nem komoly munkák, de nagyon festői festmények, ami annyit tesz, hogy nem aprólékosak, viszont merész, expresszív darabokról van szó. Nem mutatnak rokonságot a rézkarcokkal, de a későbbi tusrajzokkal igen. A műterem visszatérő motívum Gross Arnold művészetében, itt készülnek a szép, fiatal lányokat ábrázoló portrék. Ebből a szempontból Picasso-val vonható párhuzam. A műterem Gross saját mesevilágát tükrözi, melyet az otthonában tudott megvalósítani.  Menedék, saját tér volt a számára, autonóm, zárt övezet. Műterme egy legendás minivilág volt, vasútmodellekkel, babákkal, ásványokkal, egy igazi kiállítótérnek tekinthető, installációhoz voltak hasonlóak a tárgyak. Mivel nélkülözésből indult, hosszú küzdelem árán lett saját alkotói tere. A belső tere mindig a kert kiterjesztése, növények, virágok szerepelnek a rézkarcokon. A portrék is állandó motívumai a rézkarcoknak.

A most kiállított portrék modelljei úgy tűnnek, mintha konkrét személyeket ábrázolnának, de vannak közöttük ideál-képmások is, akár a rézkarcokon. Elvont, absztrakt szépségek, szakrális képeket juttat eszünkbe a beállítás, a hajviseletek pedig a 60-as évekre utalnak általában, saját korának nőit festi meg. Képein a nők gyakran átváltoznak virágokká, napkoronggá, így távolítja el magától ezeket a személyeket. Önmagát a rézkarcokkal ellentétben ezeken a festményeken nem ábrázolja. Amikor rézkarcain megjelenítette magát, akkor az ábrázolás ironikus volt, gyakran csúnya kis emberként rajzolta meg magát, aki vágyakozik ezek után a nők iránt.

A kiállítás különös metszetét adja az életműnek, annak néhány alapgondolatát jeleníti meg. Révész Emese köszönettel várja az információkat Gross Arnold értőitől, ismerőitől további munkájához. A kiállítás november 9-ig tekinthető meg a galéria és kávézó nyitvatartási idejében. A Gross Arnold Galéria és Kávézó címe: Budapest, XI. Bartók Béla út 46.

Rácz Anna