Nyolc éves születésnapját ünnepli a Juhász Anna irodalmár vezette Hadik Irodalmi Szalon. A jeles évfordulóhoz közeledve, Írók Velencéje - Kosztolányitól Szabó Magdáig a titkok városa címmel meghirdetett, ismét teltházas alkalmukon így nem csak erről a témáról, de a Szalon indulásáról is hallhattunk.

Juhász Anna, az est háziasszonya elöljáróban elmondta, hogy ez az alkalom több szempontból is különlegesnek mondható. Olaszország az esemény minden résztvevőjének nagyon fontos, de számára Édesapjához kötődik az első olaszországi utazás élménye, hiszen ő vitte el Velencébe, és adta kezébe a városhoz kötődő olvasmányokat is. Az ő biztatására lépett be először a Hadikba az irodalmi szalon ötletével, és tőle őrzi azt a Juhász Ferenc-i üzenetet, hogy legyen bármilyen is a világ, az irodalom, a könyv, az olvasás olyan értékek, amelyek összekötik az embereket. Ezzel a lelkiséggel indult el a szalon, és működik töretlen népszerűséggel a mai napig. És ugyanezen a napon jelent meg, a Juhász Ferenc kilencvenedik születésnapjára készült kötet, melynek bemutatójára október 24-én fog sor kerülni az Uránia Moziban, a róla szóló filmmel együtt. Juhász Anna köszönetet mondott Bonta Gáspárnak, aki segítőtársa a munkában.

Bosznai Tibor, a Hadik Kávéház vezetője elmesélte első találkozását Juhász Annával, aki éppen akkor kereste őt fel az irodalmi szalon indításának ötletével, amikor a tulajdonosok azon aggodalmaskodtak, hogy lesz-e elég vendég a Kávéházban. Az első teltházas este rendkívül biztató volt a számukra, és ez a nyolc évvel ezelőtti találkozás meghatározza a Kávéház életének történetét, köszönet illeti ezért a kezdeményezőt, az ötletadót, Juhász Annát.

Az Írók Velencéje elnevezésű est meghívott vendégei Bánki Éva író, irodalomtörténész, Péntek Orsolya képzőművész, író, dr. Puskás István a Római Magyar Akadémia igazgatója és Takács Géza színművész voltak. 

Az első kérdés a várossal való első személyes találkozás történetét járta körül. Puskás István több első találkozásról is beszélt, hiszen járt itt diákkorában csoportosan, egy szerelemhez kötődően is eltöltött itt időt, illetve később egyedül is járt a városban, munkájához kapcsolódóan pedig több hetet is töltött már el Velencében. Bánki Éva szempontjából érdekes tény volt, hogy ő viszonylag későn érkezett meg Velencébe először, bár gimnazista korában sokat utazott a Budapestet Velencével összekötő vonaton. Először a középkori Velencével találkozott, szintén egy szerelem húzódott látogatásának hátterében. Később konferencián járt itt, majd ösztöndíjasként kislányával töltött el több hónapot is a városban. Nevetve jegyezte meg, hogy bárhol képes eltévedni a városban. Péntek Orsolya azt vetette fel, hogy a kérdés inkább úgy merül fel, hogy melyik énünk és melyik Velencével találkozik egy bizonyos időpontban? Több rétege, különböző időszakai vannak a városnak, akár csak személyiségünknek. Őt nagyszülei virtuálisan vezették be először a város szépségeibe, sokat foglalkoztak az olasz kultúrával. Bár kamaszkorában az első találkozás nem volt szimpatikus Velencével, elkezdett visszajárni ide, és igazából ekkor fedezte fel.

A várost titokzatosság, rejtélyesség lengi körül a népszerűsége ellenére. Puskás István kiemelte, hogy ő mindig azt a várost kereste, ami a ráaggatott jelzők mögött, a valóságban van. A helyiek Velencéjét, az élő várost szerette volna megismerni.

Bánki Éva rengeteg érdekes részlettel szolgált a hallgatóságnak a magyarok és Velence kapcsolatáról. A városban nagyon kedvelik a magyarokat. A hunok támadása az ok, amiért Velence a vízre épült. Itt található Attila széke, és sok velencei patrícius család magyarnak vallja magát, mert a várost Savariaiak alapították. Az első magyar író is velencei, de a városra adott magyar irodalmi reflexió csak igen későn kezdődik. Pedig Zrínyire a Szigeti veszedelem írásakor igen nagy hatással volt a város. Puskás István szerint ez a késői irodalmi reakció azért ilyen kései, mert amikor megtörténik, akkor Velence már egy másik időszakát éli, egy megváltozott kulturális rendszerben.

Rendkívül érdekes az a tény, hogy a Szigeti veszedelem és Zrínyi több ponton is kapcsolódik a városhoz. A Zrínyi családnak oldalági leszármazói élnek Velencében. A mű látomásaiban pedig a Velencei karnevál fedezhető fel, a hömpölygő halottak, élők sora mind azt a barokk áradást adják vissza, amit a karnevál során is megtapasztalhatunk. Zrínyi azonban a várossal és az arra jellemző életformával nem tudott azonosulni.

Bethlen Miklós önéletírása is foglalkozik Velencével, de ő nem hagyta magát félrevezetni a látványtól, ő a társadalomra koncentrált. A titkok és a rejtélyeskedés nem érdekelte. Arra a különleges társadalmi kísérletre, egyfajta utópiára kezdett el figyelni, amely itt megvalósult.

Péntek Orsolya arról mesélt, hogy őt mindenekelőtt a város művészettörténeti része érdekelte, majd később, már képzőművészként csodálkozott rá a városra. A színek, fények gyakori változása miatt a látvány pillanatonként változik, mindenképp megkapó ez azoknak, akik vizuális kultúrával foglalkoznak. Asbóth János 1878-as műve, az Álmok álmodója volt meghatározó olvasmányélmény a számára.

Juhász Anna kérdésfelvetésére, miszerint túlszimbolizált-e a város, Puskás István igennel válaszolt, nagyon sok mindent aggattak rá az idő során, de művészeti szempontból ez talán nem is elvetendő dolog. Az irodalmi művekben is visszaköszön a város változása. Például a Halál Velencében című mű megírásakor még nem volt vasút, míg az Utas és holdvilágban ez az ismeretlenbe való kilépésnek az első pontja. Mihály itt indul el a magával való szembenézésnek az útján.

Szó esett arról is, hogy milyen különleges a város társadalomszerkezete, illetve hogy az ingatlanok milyenek, kiknek a tulajdonaiban vannak jellemzően, ők mit kezdenek vele, illetve hogy a Biennálé milyen hatással van a város életére. Puskás István kiemelte, hogy Velence polgárai folyamatosan harcolnak azért, hogy a városuk egy élő város legyen. Nagyon komoly a várost érintő turistaforgalom, ez komoly kihívás elé állítja a helyieket. A turizmus ma jellemzően fogyasztó, és kiszipolyozza a várost, miközben alig több mint ötvenezer a helyi lakosok száma. Tulajdonképpen szép lassan a saját maguk rezervátumává válnak, ugyanakkor nagyon jól keresnek, ez általánosságban elmondható a helyiekről. A maguk jóléte érdekében saját életterük felszámolása történik meg.

Bánki Éva felhívta a figyelmünket a várost jellemző multikulturalizmusra, és ismét hangsúlyozta az utópia jelleget a társadalommal kapcsolatosan. Korai szociáldemokrata intézkedéseket vittek végbe, Macchiavelli a szocialista társadalomban látta Velence legyőzhetetlenségét. Az egyetem csak későn jött létre a városban, a scuolák ma is működnek, a fiatalok itt szocializálódnak. Ezek a vidéki művelődési házaknak és fenséges művészeti intézménynek a keverékei. A rejtélyesség mögött egy nagyon érdekes társadalmi modell húzódik, melyre érdemes odafigyelni.

Péntek Orsolya szerint Velence a minőség városa. Érdekes, hogy a feudális rendszer itt nem tudott megszilárdulni, ezért kénytelenek voltak kereskedni a lakosok. Ez is indokolja, hogy minden, ami jó minőségű, az be tudott kerülni Velencébe. A város egyértelműen azt engedi be, ami innovatív és jó minőségű.

Puskás István szerint fontos azt is látnunk, hogy a Biennálén kívül is nagyon magas szinten foglalkoznak a kortárs művészettel. Új művészeti alkotásokat mutatnak be, látványszínházak működnek, ezzel is ide tudják csábítani a külföldieket. A bátor és kortárs helyek azonban inkább külföldi tulajdonban vannak, és komoly pénzt fektetnek látványos művészeti alkotásokba. A Biennálén kilencvenöt ország mutatkozhat be, és több ezer művész kap megnyilvánulási lehetőséget.

Bánki Éva szerint működik a sznob Velence, de egyre több könyv jelenik meg róla, és a szépségére egyre érzékenyebbek vagyunk. Felértékelődött a város, és ez jó példa arra, hogy hogyan működhetne máshogy a világ. Az esztétikai varázs mögött tehát ott húzódik az elégedetlenség a saját világunkkal. Bizonytalanok vagyunk, más alternatívát keresünk. Velence pedig mindig bátor volt, különutas és szabad.  

Az est során Takács Géza színművész felolvasásában hangzottak el a Velencéhez kapcsolódó, szépirodalmi művek részletei Szabó Magdától, Márai Sándortól, Jékely Zoltántól, Bethlen Miklós önéletírásából és Thurzó György tollából, 1597-ből.     

Bár az esemény az irodalom fényében, tükrében bonyolódott, nekem azért is tetszett különösen, mert összművészeti-jelleget is kapott azzal, hogy Péntek Orsolya Velencéről készült festményeiből is láthattunk egy válogatást, illetve egy erőteljes művelődéstörténeti színezete is volt, kicsit túlléptünk az irodalmon, és a kultúra komplexebb területén is kalandozhattunk.

A Hadik Irodalmi Szalon következő eseménye Vers dalban? Bob Dylan nyomában címet viseli, és november 21-én kerül megrendezésre, mint a Hadik Irodalmi Szalon hivatalos születésnapi eseménye.

(A bejegyzésben Lettner Kriszina fotóit és Szoboszlay András sketch-ét használtam).

Rácz Anna