Nem remekmű, de remek színpadi mű Jacques Offenbach 1864-ben, a császári udvar felkérésére írt operája, melyet ebben az évadban három alkalommal tűzött műsorra a Magyar Állami Operaház. Bár a zenészeink el vannak kényeztetve jó darabokkal és ilyenekhez szoktak hozzá, ebben a darabban érzékelhetőek a tapasztalatlanságok. De erőteljes színpadi mű lévén az előadónak több teret, egyben több munkát is ad. Az, hogy nagyon jó színpadi zenéről van szó, igazából csak a próbák során derült ki. Kesselyák Gergely első karmester nyilatkozott így az egyik előadás előtti, Faggató címet viselő beszélgetésben. 

A színlap ismertetője szerint az opera egy belső háborúzások miatt széthullott országot mutat be egy különös szerelmi történeten keresztül. Kesselyák Gergely ismertette néhány mondatban a művet. Elmondta, hogy eredeti formájában rendkívül hosszú, cselekményében megterhelő, nagy operáról van szó. Nem lehet semmi hasonlóságot felfedezni a zenéjében az offenbachi könnyed operettekkel. A cselekményt több ponton komolyan le kellett szűkíteni. Anger Ferenc rendező azokért az elemekért küzdött, ahol olyan cselekmények történnek, melyek előreviszik a darabot. Ezek nem biztos, hogy zeneileg is mindig a legérdekesebb részek, melyek megmaradása érdekében viszont a karmester hangsúlyozza erősen a saját szempontjait. Mivel a darab háborúban játszódik, rengeteg katonainduló szerepelt az eredeti változatban. Az alkotói folyamat közben érzékelték, hogy ezek lerövidítése nagyon jó lendületet ad a cselekménynek. Az ismétlő recitativokat is kihúzták.

A méltán híres Barcarola, a Tündérek dala eredetileg itt hangzik el, és nem a Hoffmann meséiben.

Az első pillanattól kezdve lenyűgözi a nézőt a monumentális díszlet, melynek fő eleme egy olyan hídfő, mely akár a pesti Lánchíd is lehetne. Szendrényi Éva díszlettervező elmondta, hogy a szabadság szimbólumaként használta ezt az elemet, mivel a hazaszeretet nagyon lényeges hangsúlyt kap az egész műben. A Dunakorzó kandelábereihez hasonlóakat helyezett el a hídon, melyek abban a műhelyben készültek, ahol az eredetiek is. Ezek segítségével nagyon ismerőssé válik a helyszín, könnyen bele tudjuk képzelni magunkat a történetbe. Nem konkrét helyszínen játszódik a cselekmény, annyi tudható, hogy valahol a Rajna partján járunk. A színpadkép hátrafelé szűkül, kicsinyedik a híd pedig fokozatosan emelkedik. 

Az alkotók elmondták, hogy a próbafolyamatot rendkívül megnehezítette, hogy februárban szinte minden szereplő lebetegedett, ezért más szereposztással kellett bemutatni mint az eredetileg tervezett volt. 

A néző számára talán elsőre nem könnyen értelmezhető történetet fület gyönyörködtető zene kíséri, mely feledteti a cselekmény befogadásával kapcsolatos nehézségeket. Az opera legközelebb a 2019/2020-as évadban lesz műsoron.

(A bejegyzésben felhasznált képek forrása: http://www.opera.hu/v/a-rajnai-sellok-kepgaleriaja)