2018. okt 22.

Máté Gábor: Színházi naplók

írta: RAnna
Máté Gábor: Színházi naplók

Milyen lehet egy színházi rendező, színész, színészoktató élete? Hogyan telnek mindennapjai? Működik-e és hogyan a szerepváltás a színész-rendező-oktatói lét között? Hiszen csupán egyetlen emberről van szó, akinek nem csak a színpadon, de az élet egyéb területein is számtalan szerepben kell megmutatkoznia. Máté Gábor Színházi naplók című, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent kötete az 1990-es évek elejétől napjainkig enged bepillantást színházi mindennapjaiba. A szerzővel Szegő János beszélgetett a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron, 2018. október 18-án. 

mate_gabor.jpg

A beszélgetésből megtudhattuk, hogy a naplóírás az 1990-es évek óta jelen van életében. Nagyon intenzíven foglalkozott az írással, nem csak naplót, de színdarabot is írt. A most megjelent napló 1993-ban indul, amikor Máté Gábor Brutus szerepére készül a Julius Caesar című darabban. Műhelytitokként elárulta, hogy mindig géppel ír, a kézzel írástól ugyanis hamar megfájdul a keze. Már tizenegy éves korában volt írógépe, a géppel való írás rövidségre szoktatta. Nagy előnyként említette, hogy a számítógépen készült anyagokat titokban lehet tartani. Reggel, kávézás után készülnek a naplóbejegyzések. 

Magánéletének eseményei természetesen kapcsolódnak a színházi élet történéseihez. Ezeket alapvetően nem szeretné mással megosztani. Ezért nem nevezhető teljesen őszintének a napló, mert bizonyos dolgokat nem ír le benne, ha tudja, hogy azt más is olvasni fogja. Létezésének legőszintébb kifejezési formájaként a rendezést nevezte meg, a színházigazgatásban és a tanításban az őszinteség már egy nehezebb kérdés. 

A szövegek próbanapló-szerűen kerültek összeválogatásra, nem a napok sorrendjében követik egymást. Ezt érdekesebb szerkesztési megoldásnak tartja, mint a napok egymásutánját. A könyvben szereplő, 90-es évekből származó szövegeket mai kommentárokkal látta el. A naplóban sok szó esik rendezői munkájáról. Ezzel kapcsolatosan mesélte el, hogy az előjátszás hátrányait például a saját bőrén tapasztalta meg, ezért nem alkalmazza, mert úgy véli, másolásra késztet és elveszi az alkotói szabadságot. Ez alól egy kivétel létezik, Ascher Tamás, akivel annyira jó összhangban dolgoznak, hogy az ő előjátszását jó utánozni és Ascher nagyon jól tudja, hogy Máté Gábor hogyan fog eljátszani egy szerepet. Mindaz, amit ők közösen létrehoztak, a pályája meghatározó részét képezi, bármilyen is volt a kimenetele egy-egy darabnak.

A színikritikusok munkáját nehezen viseli, ez egy érzékeny területet jelent a számára. Pályája kezdetén még nagyon jelentős színikritikusok működtek, akik akár egy mondatukkal bárkit kinyírhattak. Ma nincsenek ilyen kaliberű kritikusok. 

Pályáján a színházi élet meghatározó alakjaival dolgozhatott együtt, Major Tamás, Székely Gábor, Babarczy László és Simon Zsuzsa tanították. Elmondta, hogy a Főiskola elvégzése után nagyon szeretett volna Székely Gáborral dolgozni, de akkor Székely a Nemzetibe került, ami akkor szörnyű volt és nem volt szabad ott maradni. Kaposvárra való átigazolásába Babarczy László beleegyezett.

A kötet összeállításakor a szerzőt bosszantotta, hogy sok dolgot nem írt meg, ezek között sok fontos dolog is van, de volt, hogy hónapok maradtak ki a naplóírásból. Abban nem lát különbséget, hogy egy adott naplórészletet színészként vagy rendezőként ír-e meg.

A felolvasott naplórészletek igazi kedvcsinálók voltak a kötet elolvasásához. Ezek szóltak a már említett, 93-as Julius Caesar próbáiról, a színészek és rendezők együttműködéséről, színházi rutinokról-babonákról a Médeia előadás kapcsán, és egy varsói vendégrendezés helyi sajátosságairól is.

(A bejegyzésben használt kép forrása: https://www.libri.hu/konyv/mate_gabor.szinhazi-naplok.html)

Rácz Anna

Szólj hozzá

Színház Irodalom Katona József Színház Máté Gábor Margó Irodalmi Fesztivál Színházi naplók