Tennessee Williams Üvegfigurák című drámáját a Radnóti Színház tűzte műsorára. A színházak mostanában kezdik újra felfedezni az amerikai drámairodalom jelentős íróját, aki ezzel a művével robbant be a köztudatba, 1945-ben. A darabot Barabás András fordításában és Valló Péter rendezésében láthatjuk. Bizonyosan maradandó élményben lesz része annak, aki ezt az előadást választja. 

A négyszereplős darab egy St. Louisban élő, három fős család életébe enged bepillantást. A családfő az anya, aki miután férje évekkel ezelőtt szó nélkül elhagyta, egyedül neveli fiát és leányát. Ebben talán még semmi különleges nem lenne, de a leány, Laura komoly testi és lelki problémákkal küzd. Emiatt a házba teljesen bezárkózva éli az életét. Egyetlen szórakozását kis üvegfigurái jelentik. A fiú, Tom folyamatosan menekülne a helyzetből, elégedetlen az életével, alkohollal és esténként a helyi moziban játszott filmekkel igyekszik elűzni elkeseredettségét.   

Játszmájuk mozgatórugója a család életét teljes mértékben domináló anya. A szerepet Kováts Adél lenyűgözően alakítja. Gyermekei életét ő irányítja, nem véve tudomást sem felnőtt létükről, sem önálló akaratukról. És még egy további lényeges dolgot szeretne folyamatosan a szőnyeg alá söpörni: Laura fogyatékosságait. Míg Tom folyamatosan lázad és menekül, Laura inkább beletörődve engedelmeskedik az állandó anyai utasításoknak. Az édesanya hosszú évek munkájának eredményeként egy illúziókkal teli, fojtogató világot épített gyermekei köré. 

A beteg lánytestvér megjelenítése a drámában az író saját életének ihletése is lehet, skizofréniában szenvedő nővére jelentősen meghatározta az életét. Ő maga pedig gyermekkorában diftéria betegségben szenvedett, emiatt hosszú időbe telt, mire újra megtanult járni. A járáshibát is megjeleníti Laura alakjában.   

A család életének központi kérdése, hogyan fog Laura férjhez menni. A dolog egyre sürgetőbb, az idő telik, a lány nem jár dolgozni, és más okból sem teszi ki a lábát a házból. Nehezen teremt kapcsolatot az emberekkel, egyre magányosabb. Veszélyben van a jövője, megélhetése, egész élete. Édesanyja egyre kétségbeesettebben keresi a megoldást, hogyan ismertethetné össze lányát egy megfelelő férfivel. 

A darabban a fordulópontot az az este jelenti, amelyen Tom hazaviszi egyik kollégáját vacsorára. Jim pedig nem más, mint Laura rég nem látott, titkos gimnáziumi szerelme. Miután a lány rosszullétei alábbhagynak, a vacsora után kettesben marad Jimmel, aki türelmesen és megértően kezeli a lány erőteljes gátlásait. A néhány kettesben töltött óra egy teljesen új világot ismertet meg Laurával, miközben Jim folyamatosan a tudtára adja, mennyire értékes, egyedülálló és szeretnivaló személyiség.

A varázs azonban egy pillanat alatt összetörik, akárcsak a padlón felejtett kedvenc üvegfigurák egyike Jim és Laura tánca közben. Jim ugyanis közli Laurával, hogy nem független, ezért az este elkezdődött románc nem folytatódhat közöttük. Nem csak Laurát, de az édesanyját is összetöri az egyetlennek hitt esély hirtelen tovaillanása. Nem sokkal ezután Tom, édesapjához hasonlóan, egy szó nélkül elhagyja édesanyját és nővérét.

Kováts Adél mellett a Laurát játszó Lovas Rozi is remekül alakítja a sérült lány szerepét. Játéka végig hiteles, egy pillanatra sem zökken ki. 

Egy darabot elemző írásban azt olvastam, hogy az estéből Laura nyertesen kerül ki, mert önbizalomra tesz szert. Azonban ha végiggondoljuk valós helyzetét és adottságait, arra jutunk, hogy a sorsfordítónak szánt este sem hoz számára pozitív változásokat. A remény, amilyen gyorsan csillant fel, olyan hamar ki is hunyt. Ez talán még tovább nehezítheti az amúgy is rendkívül megterhelő helyzetet.

A darab a remek színészi alakítások mellett elgondolkodtató mondanivalót kínál. A néző nem tudja kivonni magát a hatása alól még napok múlva sem.