Ne riasszon el minket Térey János új regényének borongós címe. A Káli holtak című könyv az élőkről, az életről szól. Mindennapi életünkről. Ha egyetértünk azzal az állítással, hogy a kortárs irodalomnak reagálnia kell a világ eseményeire, akkor ez a könyv mindenben megfelel ennek az elvárásnak. Térey János nem csak író, de drámaíró és műfordító is, és ügyesen használja fel az ezeken a területeken megszerzett tudását a cselekmény fonalának szövésében.

Talán épp ezért nem véletlen, hogy a könyv középpontjában a színház, a színészek élete, a színház kritikával való kapcsolata, a színházat működtető szakma áll.  Egy harmincas éveihez közeledő fiatal színész, az erőteljes bölcsész vénával rendelkező Alex mindennapjait követhetjük nyomon a közel ötszázötven oldalon át. Térey a kőszínházi lét mellett filmes szerepeket és forgatásokat is varázsol Alex köré, és megtudhatjuk, hogy játszott a Saul fia című filmben is. A mai napig lelkiismeretfordulást okoz neki, hogy bár alakítása remek volt, egy náci tisztet kellett eljátszania. Aki látta a szóban forgó filmet, az emlékezhet rá, hogy annak egyik sajátossága, hogy a kamera hátulról szorosan a főszereplőre, Saulra tapadva mutatja az eseményeket, ezzel egy sajátos nézőpontot adva a filmet figyelemmel követőnek. Az olvasónak az az érzése támad, hogy Térey ugyanezt a technikát alkalmazza  papírra vetve, az olvasó testközelből követi végig Alexet a regény minden történésén át.

A főszereplő már a könyv elején elnyeri a szimpátiánkat azzal, hogy mélyen gondolkodó lényként közelít a szerepeihez. A szöveg megtanulásán kívül tisztában van a játszott darabok történelmi-filozófiai és politikai hátterével is. Tudását mégsem fitogtatja, időnként a kollégákkal folytatott beszélgetésekben szerényen szúr be egy-egy olyan mondatot, melyből kitűnik, hogy a szövegkönyvön túl, sokkal szélesebb rálátással rendelkezik az adott szerepet illetően.

Jól foglalkoztatott színészhez illően túlhajszolt, magával szemben maximalista, és folyamatos időhiányban szenved. Egy jól megfogalmazott kívánsága magával szemben az, hogy ne szeresse meg túlságosan a magányt. Magánéleti vívódásait, párkapcsolati hullámvasútjait is nyomon követhetjük a regényben.

Térey szebbnél szebb tájakon vezeti végig az olvasót, a Káli medencében, Rómában, Görögországban, Isztambulban és Erdélyben járhatunk a társulati meghívásokat követve, és mindenhol megjelenik egy erőteljes történelmi szál a tulajdonképpeni aktuálpolitikai mellett, mely elgondolkodtatóvá és egyben életszagúvá is teszi a könyvet.

Nagyon egyedi ötlet a társulat által színpadra állított Hamlet erdélyi környezetben való interpretálása, mely folyamatosan veti fel a Trianon-problémát és az elszakított magyarsággal kapcsolatos kérdéseket. Első hallásra bizonyára nagyon szokatlannak tűnhet - Térey szavaival élve - a kimeríthetetlen bölcseleti tragédia és a legfájóbb magyar seb ilyen kombinációja, de az író színvonalasan oldja meg ezt a feladatot. Ugyanakkor az volt az érzésem, hogy egyszerre túl sokat akar markolni, amikor részletesen vezet be minket a Káli holtak című film forgató- illetve szövegkönyvébe, a Haramiák és a Hamlet című színdarabok szövegkönyvébe is. Ebből a szempontból a kevesebb több lehetett volna, időnként próbára teszi türelmünket a több oldalon keresztül részletezett szövegkönyv.

Annyi bizonyos, hogy Térey jól ismeri a színházak világát, nem csak nézőként, de a kulisszák mögött is járatosnak tűnik. Érezhető egyfajta tisztelet, amellyel a színház világa iránt viseltet. Jól tudja - ahogyan írja is - hogy " a színházban minden este döntőt kell játszani", és pontosan igyekszik az olvasónak megmutatni azt, hogy milyen utak vezetnek a színészek és egy társulat életében ezekhez a döntőkig.

Szereplőit igyekszik megfelelő álruhákba bújtatni ahhoz, hogy valós személyekkel ne legyenek azonosíthatóak, a színház világot szintén jól ismerők azért megtalálhatják a hasonlóságot konkrét személyekkel. Ugyanez igaz a regény eseményeire, Trianon kérdését leszámítva igyekszik nem politizálni, mégis elkerülhetetlen az asszociáció bizonyos eseményeknél a napi politikai helyzetre és a világ történéseire is.

Az olvasó izgalmas utat járhat be Téreyvel a színházi világban és megismerhetjük a Káli-medence történetét is. Mindeközben folyamatosan boncolgatja a történelmi kérdéseket, a "kinek a földje a föld amelyen élünk" problémáját, egy nagyon összetett és izgalmas könyvet tarthatunk a kezünkben. Az író úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy aki a mai Magyarországot keresi a műben, az meg fogja találni. Akit ez a gondolat nem riaszt, egy élménydús utazást tehet képzeletben Térey Jánossal. A könyv a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg, 2018-ban.   

(A bejegyzésben használt kép a Libri honlapjáról származik: https://www.libri.hu/konyv/terey_janos.kali-holtak.html)