"Ha festő lettem volna, akkor nem kellene harcolnom, csak saját magammal - s az is untig elég." Így nyilatkozott Huszárik Zoltán 1967-ben, a Pest Megyei Hírlap által készített interjúban. Úgy vélte, a képzőművészet nem csak látni, de gondolkodni is tanította. A legbonyolultabb feladat számára az volt, hogy hogyan tudja a világ összetettségét, a valóságot képpé átírni. A rajzaiból, grafikáiból nyílt kiállítás szeptember 30-ig látogatható a Műcsarnokban.

A tárlat megvalósítja Huszárik tisztelőinek azt az elképzelését, hogy a képi ábrázolás rajzos, illetve filmre vitt módját egyaránt fontosnak tartják, amikor művészetéről beszélnek. 1966-ban Huszárik egy, a Szabad Föld című újságban megjelent írásában azt mondja, az válik művé, ami az embert elég érzékenyen megragadja. Azt, hogy éppen mi lesz az, amit ténylegesen megcsinál, egy pillanatnyi izgalom dönti el, mely a többi ötletet kiszorítja.

A bejárathoz közeledve művészetének emblematikus figuráival, lovakkal találkozunk. Egy fotómontázsról tekintenek ránk a szuggesztív tekintetű lófejek. A lovakra az ember társaként, barátjaként, segítőjeként tekintett. Szerinte a bátorságra emlékeztetnek, a kötelességre és a gyermekkor örömeire, a csodateremtés pillanataira. Ezeket a gondolatait szintén az előbb már említett, Szabad Föld-ben megjelent írásában adja közre.

A kiállítás két termen keresztül vezeti be a látogatókat a Huszárik-rajzok világába. Négy éves korától rajzolt, a Képzőművészeti Főiskolára is felvételt nyert, de ő inkább a filmezést választotta.  Medve Mihály kurátor bevezetője szerint veszni látszó értékeket keres művészetében. Rajzai új képi világot teremtenek.

Az első teremben, lovakat, nőalakokat, idős asszonyokat ábrázoló rajzokat, és különböző portrékat láthatunk. A kiállítás összekapcsolja a rajzokat a filmművészettel is, az első teremben az Elégia, a harmadikban a Szindbád című filmjei forognak. Láthatjuk őt fotókon, a Csontváry film rendezése közben.

A második teremben barátokról, ismerősökről, szerelmekről készült rajzai, valamint általa rajzolt kötetborítók láthatók. Többek között Mészöly Miklós: Saulus, Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából vagy Galgóczi Erzsébet: Úszó jégtábla című könyveihez készített rajzokat.

A kiállításhoz szeptemberben kísérőprogramok csatlakoznak. A Huszárik Zoltán művészete iránt érdeklődők alapos képet kaphatnak a nemrégiben megjelent, Talán mindenütt voltam című könyvből, mely Gelencsér Gábor tanulmányával az MMA Kiadó gondozásában jelent meg.

Rövid, videós séta a kiállításról megtekinthető itt:

https://www.facebook.com/1419724654990950/videos/1863238097306268/