Letehetetlen. Ez a szó illik leginkább Glukhovsky 2018-ban megjelent könyvére. Az orosz kortárs irodalom népszerű szerzője fájdalmasan valóságos világba vezeti olvasóit. Hetekre kísérőtársaivá válhatunk egy hét éves börtönbüntetésének letöltése után szabadult fiatalembernek, akit ártatlanul ítéltek el. Ezért úgy érzi, nem csak értékes éveit, de az életét is elvették tőle. Miután bosszút áll az őt börtönbe juttatott rendőrön, magához veszi annak mobiltelefonját, és máris a 21. század digitális világában találja magát, szembesülve a kínzó kérdéssel: mégis kinek az élete az, ami mobiltelefonjainkban dokumentálódik?    

Ilja kétségbeesetten keresi a válaszokat az őt ért megpróbáltatásokra, és közben a megbocsátás gondolatával is viaskodik. Szembesülve édesanyja halálával minden erejét és intelligenciáját összeszedve próbálja a mobiltelefon használatával átvenni a végül saját kezével meggyilkolt rendőrnyomozó identitását, és fenntartani a látszatot, hogy az még él. Belebújik a telefonba és felveszi a tulajdonosának stílusát, üzeneteiből kitűnő hanghordozását. És eközben feltárul előtte egy másik élet, amelyet ő vett el. Képek, videók, sms-ek tárják fel Ilja áldozatának rendkívül bonyolult kapcsolatrendszerét. Miközben folyamatosan a lebukástól fél és menekül, igyekszik rendezni a rendőr megromlott családi kapcsolatait, tisztázni az életében évek óta zajló vitákat. Az álarc jól is jön, a pénzre nagy szüksége van, és a korrupt rendőrnyomozó kábítószerkereskedő kapcsolatai meghozzák neki a napi betevőt.

Ahogy egyre jobban beleolvad a magára öltött életbe, úgy lesz egyre világosabb mi az, ami az övéből hiányzik. Nem marad más számára mint az élni akarás, a megmenekülés, a jóvátétel érzése hét évnyi ártatlan bűnhődés után. Ilja rendkívül fondorlatosan, minden szót átgondolva és mérlegelve halad a látszat fenntartása érdekében. Igyekszik a lehető legalaposabban átgondolni a következményeket, a menekülési lehetőségeket, a legtökéletesebb álcát kialakítva magára venni ezt a második személyiséget. A digitális világ segítségére is van, hosszú idő telik el és rengeteg izgalmas esemény történik, mire a holttestet felfedezik.

Eközben az olvasó végigjárja Iljával a mai Lobnya és Moszkva utcáit, kávézóit, szórakozóhelyeit, közlekedik, bújkál és fél vagy éppen reménykedik a főhőssel együtt. Az élet nagy kérdéseinek boncolgatása közben izgatottan várjuk a fejleményeket, és fordulatokban valóban nincs hiány. Glukhovsky stílusa lendületes, közvetlen, magával ragadja az olvasót. Ilja a könyv elején elnyeri szimpátiánkat, és szinte szorítunk azért, hogy sikerüljön neki a megmenekülés, hogy új életet kezdhessen. De mindent beárnyékol az a tény, hogy új élete ára egy másik ember halála.

Milyen titkokat őriznek telefonjaink és miért szolgáltatjuk ki magunkat ennyire a digitális technikai eszközöknek? Egész életünk a mobilunkban van - szoktuk mondani viccesen, de nem gondolunk bele, milyen védtelenek leszünk, ha kikerül a kezünkből. Életünk, személyiségünk, jellemzőink megismerhetőek a digitális lenyomatainkból, és lám, milyen könnyedén magukra ölthetik azt az illetéktelenek. A regény olvasása kapcsán érdemes azon is elgondolkodni, megéri-e ennyire a készülékeinkben élni?

Glukhovsky első regénye, a Metró 2033 bestseller lett, ebből később trilógiát is írt. A Text is eséllyel pályázik a bestsellerek közé jutásra. Akit zavar az időnként trágár vagy túlságosan naturalista elbeszélő mód, annak lehetnek kifogásai a regénnyel kapcsolatosan, de a cselekmény izgalmai és a változatos történések feledtetik, illetve elfogadhatóvá teszik ezt. Külön említést érdemel a kiváló fordítás, amely M. Nagy Miklós munkáját dicséri, és Tillai Tamás ötletes borítóterve. A könyv a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg. 

A Text a legkiválóbb bizonyíték arra, hogy a nagy klasszikusok után is virágzik az orosz irodalom, és annak képviselőit érdemes figyelemmel követnünk.