Ezt pedig nem gondoltam volna, amikor életem első Wagner operájára igyekeztem a MÜPA-ba. A Budapesti Wagner napok idén újítással élt, és a szokásos Ring-előadások helyett más Wagner darabokat kínált a közönségnek. Az előadások kísérő programja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közelében elhelyezett kiállítás, mely azt mutatja be, hogyan hatott az európai képzőművészekre a Wagner zenéje által teremtett különleges világ. Az általam látott mű a Tannhauser volt, mely további Wagner operák meghallgatására ösztönöz.

"Nincs még egy zeneszerző, aki annyira értene a fizikai és spirituális tér mélységének festői ábrázolásához mint Wagner." - így írt 1861-ben Baudelaire. És ez a hatás a képzőművészetben is jelentkezett, rengeteg alkotót ihletett meg ez a csodás zene. Különösen a XIX. század végén, amikor a festőművészek intuíciókra hivatkoztak és hangulatokat igyekeztek rögzíteni műveiken. Velence, Párizs, Belgium, Spanyolország és Magyarország is szerepel azon országok sorában, amelyeknek művészei a wagneri inspirációkat örökítették meg alkotásaikon. Persze nem csak a képzőművészetre, az irodalomra is hatottak a művek. Nem csupán Wagneréi, hanem azok a dalnokversenyek is, melyek közül egy a Tannhauser történetében is megjelenik. Aki a cselekményről szeretne bővebben tájékozódni, kattintson ide: https://budapestiwagnernapok.hu/tannhauser/

Külön öröm a néző számára, hogy nem csupán neves külföldi, de magyar énekeseket is hallhat a Budapesti Wagner Napok előadásain. Június 17-én Bretz Gábor, Szappanos Tibor, Cserhalmi Ferenc, Kiss Tivadar, Erzsébet szerepében pedig a csodás hangú Szabóki Tünde kápráztatta el a közönséget. A külföldi énekesek közül a címszerepben Stephen Gould, Vénusz szerepében Sophie Kochot hallhattuk. 

Nem csak énektehetségükre van azonban szükség az előadás során, a rendezés remek színészi játékot is követel, ezekből is kiemelkedik Bretz Gábor, akit az utolsó felvonás olyan hosszabb részei állítanak komoly kihívás elé, amikor nem hangjával, hanem csupán gesztusaival, testmozgásával játszhat, és ezt a feladatot remekül oldja meg. 

A rendezés egészen egyedi színpadképekkel dolgozik, melyek az első pillanatoktól kezdve beszippantják a nézőt. A vetített elemek kiegészítenek, de nem vonják el a figyelmünket a színpadi történésekről. Mindezt formálja kerek egésszé a Fischer Ádám vezényletével játszó Magyar Rádió Szimfónikus Zenekara és Énekkara, a Honvéd Férfikar és a Budapesti Stúdió Kórus. Wagner erőteljesen, mégis lágyan szól, az ember a belsejében, a mellkasában érzi a zenét az első pillanatoktól, és az végig ott dolgozik, hat benne kitartóan, egészen az utolsó ütemig. Utóhatásai pedig még napokig kitartanak.

A Müpa nagy vendégszeretettel bánik a Wagner napok nézőivel, kétszer közel egy órás szünetet biztosít, ami közben a nekünk leginkább tetsző módon készülhetünk a következő felvonásra. Falatozhatunk, ihatunk, tehetünk egy hosszabb sétát, hogy felfrissülve érkezzünk a folytatásra. Az előadáshoz kapott műsorfüzet Kovács Sándor színvonalas mini-tanulmányát tartalmazza a Tannhauser történetéről, az azt övező legendákról és azok valóságalapjáról. Ezt elektronikus formában itt lehet olvasni: https://www.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/wagner-tannhauser-2018-06-17_16-00-bbnh 

A jövő évi Wagner napok előadásának időpontjai már most ismertek, ismét jön a Ring-sorozat vagyis a Niebelung gyűrűje, a pontos időpontokról és jegyárakról itt lehet tájékozódni: https://www.mupa.hu/programok/budapesti-wagner-napok/budapesti-wagner-napok-2019

Nekem biztosan ott lesz a helyem. 

(Fotók: https://budapestiwagnernapok.hu/tannhauser/

illetve a kiállításról saját fotómat tettem fel.)