Csak szuperlativuszokban lehet beszélni a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékáról. A Primavera'18 elnevezésű, vendégelőadásokat felvonultató sorozat az Erkel Színházban május 15 - 20. között minden este valamely nagyvárosunk társulatát fogadja a színpadon. Verdi Ernani című operája a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház Énekkara és tánckara közreműködésével került bemutatásra. A főbb szerepekben Cseh Antalt, Kelemen Zoltánt, László Boldizsárt és Nadia Cerchez-t hallhattuk.

Toronykőy Attila rendező mindent tud, ami egy jó operaelőadáshoz kell. Őrzi a hagyományokat, de ugyanakkor formabontó megoldásokkal tartja fenn folyamatosan a néző figyelmét. Darabja lendületes, megoldásai ötletesek, látványosak, mégsem érezzük úgy, hogy elszakadna a gyökerektől és ki akarná fordítani magából az eredeti művet. Juhász Katalin díszlet- és jelmeztervező segítségével korhűen eleveníti meg az 1500-es évek Aragóniáját. 

Mintha egy kiállítás képeit néznénk, úgy elevenednek meg az opera jelenetei a színpadon elhelyezett hatalmas képkeretekben. A vásznakon csodás festményekben gyönyörködhetünk, ám a keretből a vászon egyszer csak eltűnik és életre kel a soron következő jelenet. Egyszerre több festmény is él, de a színpadi mozgás és a történések olyan szépen összehangoltak, hogy nem jelent nehézséget figyelmünket megosztani az időnként egyszerre több "képben" zajló cselekmények között.

A sok kórusjelenetet tartalmazó darabban ötletes megoldás a "képkeretezősdi" azokban a helyzetekben, amikor nagy létszámú kórust kell a színpadon megjeleníteni, akik időnként a hátterét adják az éppen zajló jeleneteknek. Ennek jelzésére, egy kicsit a kórus elkülönítésére, de semmiképpen sem háttérbe szorítására szolgál a színpad különböző magasságaiban, a képkeretekkel díszített színpadmélyedésekben való elhelyezésük. Ha kicsit tovább gondoljuk, a képkeretek kiemelésre, a szép és fontos kórusjelenetekre való figyelemfelhívásra is szolgálhatnak. 

Ötletesen használja a rendezés a táncosok megjelenítését a darabban. A Don Carlos őseinek kriptájában játszódó jelenetben mint a halottak szellemei jelennek meg, és sejtelmesen táncolják körbe a síremlékeket. Mozgásuk nem tereli el a figyelmet, de szép aláfestésül szolgál a félelmetes és ugyanakkor izgalmas jelenetnek. Szép kiegészítése a képnek a színpadi zene megjelenítése is, ritkaság megszólaló hangszert látni-hallani operaszínpadon.

A magyar szöveg olvasását nagyban megkönnyíti, hogy az nem a színpad fölé kihelyezett kijelzőn, hanem a képkeretekbe, szemmagasságba vetítve olvasható. A többszereplős áriáknál így a szöveg egyértelműen szétválasztható, és a külön keretekbe a szereplők mögé vetítve jól követhető.

A Pál Tamás karmester vezényletével megszólaló zenekar az első perctől elvarázsolta a közönséget a mű csodás dallamaival. Az énekesek és a kórus bravúros teljesítménye felvillanyozta a nézőközönséget. Úgy érezhettük, mint amikor az ember leveszi a könyvespolcról a régóta porosodó szeretett könyvét, leporolja, és mikor sok idő után újraolvassa, az megint csak felejthetetlen élményt ad a számára.

A Szegedi Nemzeti Színház új perspektívába helyezi az opera műfaját, és a néző az előadás elejétől kezdve azt érzi, hogy szeretne minél tovább ebben az új perspektívában maradni. Kitartóan figyel és izgatottan várja a következő meglepetést, mely közelebb viszi őt a Verdi által megálmodott műhöz. Nagyon hiányzik ez a megközelítés napjaink előadásaiból, minél több ilyen szellemben készült előadást szeretnénk látni. 

[Verdi Ernani című operája Victor Hugo Hernani című színműve alapján készült, magyarországi első bemutatója 1847-ben volt. Aki a cselekményről szeretne olvasni, itt megteheti: 

http://operaslagerek.network.hu/blog/operaslagerek-klub-cikkei/giuseppe-verdi-ernani]

A fényképek a Szegedi Nemzeti Színház oldaláról származnak: http://szinhaz.szeged.hu/szindarab/ernani/

Az Erkel Színházban május 20-ig tart a vendégelőadásokat felvonultató, Primavera Fesztivál.