"Nem tudtam megírni Ottlik Gézát. Ottlik megtörtént az emberrel." Ezek a sokat mondó szavak Szántó Piroska tollából származnak, és az író műveit nem vagy csak felszínesen ismerő számára is sejtetik kultikus személyiségét. A Várkert Irodalom sorozat a március ötödikei alkalmán a rövid másfél órás időtartamban arra vállalkozott, hogy különböző szempontok szerint mutassa be az írói életmű gazdagságát. 

Juhász Anna irodalmár, az est háziasszonya olyan beszélgetőpartnereket választott, akik akár személyesen, akár művein keresztül ismerik jól Ottlik Gézát.

Kelecsényi László író, filmtörténész tollából könyv is született a szerzőről. Személyesen Nemeskürty István révén ismerte meg, ő mutatta be neki, amikor az Ottlik kisregényből készült Hajnali háztetők című film előkészületben volt. Találkozásukat követően Kelecsényi időnként elküldte neki a műveit, amelyekre Ottlik mindig reagált.

Cserhalmi György színművésznek szintén lehetősége volt a személyes ismeretségre, ő a Hajnali háztetők című film bemutatója után ismerkedett össze vele. Beszélgetéseik során derült ki, hogy a színész édesapja is Ludovikát végzett, ezért Ottlik személyesen ismerte őt. 

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész az Ottlik életművel foglalkozik, és már a beszélgetés elején kiemelte, hogy a különböző művek egy nagy egészet alkotnak. Az Iskola a határon, a Buda, a Hajnali háztetők, a Minden megvan szereplői könyvekből, novellákból járnak át egyikből a másikba, egységgé fűzve össze ezáltal a részeket. Ehhez fűződően Ottlikot idézte: "A regény nem szól valamiről, hanem maga a valami." Tulajdonképpen folyamatosan ugyanaz a mű formálódott a keze alatt. Ennek jó alátámasztása az a gondolat, amit maga Ottlik mondott az Iskola  a határon történetének időszakával kapcsolatosan: "Az a három év nem telt el, hanem van." A szerző szerint gondolatainkban benne van a múlt, és az mindennapi életünk része.

Számára legfontosabb a nyelv volt, az a nyelvben rejlő erő, hogy a világ a nyelvben elbeszélhető. 

Ottlik kultusz ma

Kelecsényi László szerint a kultusz mindig hiánypótlást jelent. Az Iskola a határon című művet a megjelenésekor, az 1950-es évek végén illetve a 60-as évek elején nem értették az olvasók. Ez egy lételméleti, filozófiai mű, amelyet először teljesen félreértelmeztek, majd a 70-es években piedesztálra emeltek. Ekkor már beszélhetünk Ottlik-kultuszról. A Vajdasági Egyetemen már 1972-ben a tananyag része volt az Iskola a határon.

Az Iskola a határon megjelenésekor az a vélemény alakult ki a könyvről, hogy az a Horthy-rendszer apoteózisáról szól. A regénybeli Bébé Ottlik Géza alteregójának tekinthető, bár ő festőként jelenik meg. Ottlik szerette a főhőseit vizuális művészetekhez kötni.

A Buda című könyv csak halála után jelent meg, és olyan csalódást okozott az olvasóknak, hogy még abban is kételkedtek, hogy valóban ő-e a szerzője. 

100 éves születésnapján nagy ünnepségekre került sor, az Iskola a határon-t négy napon keresztül olvasták fel több helyszínen is, Kőszegen és Szombathelyen. Kőszegen szobrot, sétányt és könyvesboltot is elneveztek róla. A Fűzfa Balázs által az egyetemen meghirdetett, Ottlikkal foglalkozó órára 18 hallgató jelentkezett, akik közül többen is kívülről tudják az Iskola a határon-t. 

Ottlik és a film

A Hajnali háztetők című film egyik részletének lejátszása után Cserhalmi György Ottlik Géza személyiségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy számára nagyon megragadó volt az író szeme. Ottlik szerette a forgatások légkörét, és mivel Nemeskürty István jó barátja volt, többször részt vett rajtuk személyesen is. Nemeskürty személye garancia volt a számára arra, hogy a film megfelelően kezeli a regényt és annak mondanivalóját. Bár a film először megbukott, később ez is felértékelődött. 

A Valencia-rejtély című természettudományos krimiből 101 perces film készült Dömölky János rendezésében, majd rádiójátékként  is megismerkedhettek vele a hallgatók. 

Az Iskola a határon filmváltozatát Gothár Péter rendezte volna, de a film végül nem készült el.

Emberi kapcsolatok - barátság, házasság 

Feleségével, Debreczeni Gyöngyivel házasságuk barátság-féle szerelmen alapult. Gyakran utazásaik során is különváltak, zavarta őket utazás közben a másik társasága. 

Vas Istvánnal kötött barátságukban még egymás életét is megmentették, Szigligeten pedig Nemes-Nagy Ágnes társaságában töltött el sok időt.

Az est szép kiegészítéseként Makranczi Zalán színművész felolvasásában hallhattunk részleteket Ottlik művekből, illetve az est záróakkordjaként Pánczél Kristóf zongorakíséretével Orbán Bori énekelte el a Valencia keringőt.

Összességében egy rendkívül gazdag írói életművet sikerült - ha csak rövid időre is - felvillantaniuk a szervezőknek, az Ottlikot jól és kevésbé jól ismerők is ízelítőt kaphattak a fontosabb művekből. Újraolvasásra és első olvasásra is inspiráló volt az este, köszönet érte.

(A kép Csigó László felvétele.)