2018. jan 09.

„Életrajzom nincs is, csak munkarajzom van.” (Füst Milán)

írta: RAnna
„Életrajzom nincs is, csak munkarajzom van.” (Füst Milán)

Schein Gábor kötete Füst Milánról

2018. január 8-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be Schein Gábor író, költő, műfordító, irodalomtörténész  által írt, Füst Milán epikáját feldolgozó kötetet. A könyv a Jelenkor Kiadó gondozásában a művész halálának 50. évfordulója alkalmából jelent meg.

A bemutatót Prőhle Gergely a múzeum főigazgatója nyitotta meg. Örömmel számolt be arról, hogy az eseménynek különleges apropót ad, hogy 2017. decemberében a múzeumnak sikerült megvásárolnia Berény Róbert festőművész Füst Milánról készített portréját a Kieselbach Galéria árverésén. Ezen az aukción Füst Milán és felesége Helfer Erzsébet – eddig múzeumi letétben lévő – néhány múzeumi rangú darabja is az árverés kínálatába került.

A szerző beszélgetőtársa Jánossy Lajos író, kritikus volt, aki az eseményt Simon Balázs fiatalon elhunyt költő emlékének ajánlotta.

A kötet rendkívül gazdag szellemtörténetet mutat be Füst Milán író, költő, drámaíró, esztéta munkásságán keresztül. Sajnálatos módon a magyar irodalomtörténet folyamatosan negligálta a művészetéről való gondolkodást. Jelenleg sem ott van elhelyezve a magyar irodalomban, ahol méltó helye lenne. Mellőzi őt a középiskolai irodalomoktatás tananyaga is. Gondolkodásmódja teljesen eltér a többi íróétól. Éppen ezért nagyon sok minden csak általa, az ő művein keresztül lenne megérthető.  

A könyv kevésbé foglalkozik az életrajzi összefüggésekkel. Bár Füst Milán teljes naplója és levelezése is megjelent, ezt kiegészítve a PIM anyagaival az életrajza megírható lenne. Negyven éven át írt naplója is unikális a szellemi örökségünkben, a szerző hangsúlyozta, hogy rendkívül kevés személyes napló maradt ránk abból az időszakból, amikor ő élt és alkotott. Schein Gábor mégis Füst Milán írói létét tekintette elsődlegesnek, úgy gondolja a szerző leghitelesebben műveiben van jelen, és ez érdekesebb magánéleti részleteinél.

Műveiből egy magányos alkotói életre való ön-predesztináltság tűnik ki. Írásainak nem volt helyük az akkori magyar irodalom szerkezetében sem. Ezért létre kellett hoznia önmagát, és az orientációkat egyedül kereste. Egy szegény budapesti trafikosnő gyermekeként látta meg a napvilágot. Családjából nem hozott olyan értékeket, melyeket a nagy közös társadalmi értékrendbe be tudott volna illeszteni. Egy teátrális ént alakított ki magának, megjelenésével is hatalmat sugárzott, miközben belül rendkívül bizonytalan volt, írói énje sem állt biztos lábakon. Saját írói teljesítményével sem volt elégedett.

Nem volt sem proletár, sem kisnemes, nem illett bele a kor megszokott társadalmi kategóriáiba. Ennek következményeképpen idealizált, ideákat teremtett a maga számára. Saját története elbeszélhetetlen volt, így felértékelte a nyelv és a nyelvi játék szerepét (jól mutatja ezt Boldogtalanok című drámája). Prózái egyes szám első személyben íródtak, ehhez külön nyelvet alkotott.

Prózaírói munkássága középpontjában a Feleségem története. Störr kapitány feljegyzései című regénye áll. Valószínűségről, gyanakvásról szól a mű, melyhez bizonytalan nyelvi közeget teremtett a szerző. A nyelvi játékokban a szereplők úgy tudnak megmaradni, ha a másikat nyelvileg megsemmisítik. Ennek a műnek végül kicsit foglya lesz, nehezen lép tovább, mintha a mű még folytatásra késztetné.

A politikával kezdetben nem érintkezik olyan módon mint a kortársai, pld. Ady Endre vagy Babits Mihály. De a zsidótörvények megjelenése már erőteljesen érintik életét. 1945 utáni politikai szerepvállalása ambivalensnek mondható. Az új politikai berendezkedés a Füst Milán életmű írásának csúcsán köszönt be. A szerző szerint nagyon érdekes, ahogyan erre reagál a művész. Példának említette, hogy Rákosi személye rokonszenvet keltett benne, és a maga módján igyekezett az MKP mellé állni. Még retorikai képzést is felajánlott a párt egyéb elöljáróinak, melyre választ azonban nem kapott.

Ezzel kapcsolatosan beszélt arról, hogy a művész milyen korán felismerte azt, hogy a történelem korántsem olyan biztos támaszunk, mint amilyennek a nemzeti szocializmus azt sugározza. Füst Milán szerint könnyen kicsúszik a kezünkből az a valami, amit történelemnek gondolunk. Gyakran ironizál, és nem lehet mindig tudni, hogy ennyire nem érti az adott helyzetet vagy nagyon is érti, és épp ezért ironikus.   

Nagyon komoly drámaírói tehetség volt, de a színházi világon kívül maradt. Nem tudott együtt élni a színházzal, a szereplőkkel, mint tette ezt például Molnár Ferenc. A külföldi hatásoknak következetesen ellenálló magyar színjátszás egyedül a Boldogtalanokkal tudott valamit kezdeni (voltak sikeres előadások), a IV. Henrikkel már kevésbé. Egy idő után emiatt nagyon megkeseredett, és nem írt több drámát.

Miért épp Füst Milán epikájáról szól ez a kötet? Schein Gábor tizennégy évi fáradhatatlan munkával írta meg az életmű feldolgozását. Először a versekkel találkozott, és megragadta őt a kortársakhoz képest teljesen újfajta gondolkodásmód.  Személyesen nem ismerte Füst Milánt, de ismert olyanokat, akikre egyetemi előadásai életre szóló hatást gyakoroltak. Rá az gyakorolt mély benyomást, amikor 1989-ben a Honecker-féle Németországban olvasta Füst Milán műveit, mely az ott tapasztalt világ szöges ellentéte volt.

Füst Milán jogászból lett először kereskedelmi iskolai tanárrá, majd egyetemi oktatóvá a Bölcsészettudományi Karon. Nagy lírát hozott létre, jelentős drámaíró, prózaíró, esszéíró volt. Hatalmas életművének könnyebb áttekintésében, rendszerezésében és művészi munkájának megértésében segíti az olvasót ez a kötet. Illetve bizonyosan hozzá tud járulni ahhoz is, hogy Füst Milán munkássága megtalálja méltó helyét a magyar irodalomtörténetben.

A könyv megrendelhető itt: https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/fust-milan/

fust-milan.jpg

A kép lelőhelye: https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/fust-milan/

 

Szólj hozzá

Irodalom Schein Gábor Füst Milán Jánossy Lajos Berény Róbert Feleségem története