2018. január 5-én került sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban az "... olvasd el szigorú szemmel cikkemet". Babits Mihály és Gellért Oszkár Nyugat levelezése 1929-1941 című kötet bemutatójára, mely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet sajtó alá rendezőivel, Buda Attilával és Pataky Adriennel Dr. Kelevéz Ágnes főmuzeológus, irodalomtörténész, Babits-kutató, a PIM Médiatárának vezetője beszélgetett. 

Elsőként a szerkesztőkről tudhattunk meg néhány információt. Buda Attila könyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész, az ELTE BTK Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet Toldy Ferenc Könyvtárának vezetője. Vizsgálódásai középpontjában Babits Mihály munkássága áll, de a nevéhez fűződik egy Kosztolányi-kötet kritikai kiadása is. Foglalkozik továbbá a Nyugat folyóirat szakirodalmával, történetével. Pataky Adrienn az ELTE BTK Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, kutatási területe főként az Újhold költészete.

Babits és Gellért levelezése ugyan korábbra, az 1929 előtti évekre nyúlik vissza, de ezt az időszakot a hosszú szünetek, lassú levélváltások jellemzik. Babits feleségével, Török Sophie-val 1924-ben Esztergomban vásárolt házat és az év jelentős részét itt töltötték, Ekkor erősödött fel az írásbeli kommunikáció szükségessége, majd mikor ketten látták el a Nyugat folyóirat szerkesztését, már a napi többszöri levélváltás jellemzi kapcsolatukat. Magánjellegű elemeket  is tartalmaznak leveleik, de a fő hangsúly a szerkesztői munka ellátásával kapcsolatos témákra helyeződik. A kötet levelei hűen tükrözik vissza, hogy hogyan is zajlott a mindennapokban a Nyugat szerkesztése, milyen kérdések merültek fel a fenntartása kapcsán, illetve kiolvasható belőlük a szerkesztők eltérő politikai irányultsága is.

Azért, hogy teljes képet kaphassunk a korról és a szerkesztői munkáról, érdemes a kötethez hozzáolvasni két egyéb művet, az Egy író élete a Nyugat szerkesztőségében (Gellért Oszkár kötete) illetve Móricz Zsigmond A Nyugat szerkesztője című könyvét. Buda Attila és Pataky Adrienn folyamatosan utalnak e két műre a levelek jegyzetelésében - ajánlotta a beszélgetés moderátora.

Buda Attila igyekezett eloszlatni azt a félreértést a leendő olvasókban, hogy Gellért Oszkár fő tevékenysége a Nyugat szerkesztése  során végzett munkája lett volna, ahogyan azt a mai irodalomtörténet előszeretettel állítja. Az I. világháború előtt újságíróként dolgozott, bár később ezt politikai elvárásoknak megfelelve elhagyta életrajzából. Vezette a Tanácsköztársaság sajtóirodáját, és olyan könyvet is szerkesztett, ahol költők, írók arról nyilatkoztak, mennyire elegük van a háborúból. 

A könyv olvasása során képet kaphatunk Babits Mihály és Gellért Oszkár munkastílusáról, a közös munkát jellemző viszonyukról. A végszót a döntésekben Babits mondta ki, Gellért feladata inkább adminisztratív jellegűnek mondható. Ő gyűjtötte össze a kéziratokat, biztosította az anyagi feltételeket, időnként tördelte is a lapot. Ami az irodalmi jellegű szerkesztői munkát illeti, Babits a próza területét hagyta meg számára. Nem voltak egyenrangú felek, alá-fölérendeltségi viszonyban dolgoztak. A Nyugat részvényei Gellért tulajdonában voltak, Babits viszont alkalmazott volt, nem függött megélhetése a Nyugat bevételeitől. Erre egyéb forrásai is voltak (Baumgartner Alapítvány, szerzői tiszteletdíjak, stb.) Gellértnek viszont egész családja megélhetését kellett biztosítania a folyóiratból. Ennek kapcsán néhány családtagjának munkát is biztosított, például öccse vezette egy időben a lap kiadóhivatalát. Jóllehet levelezésük stílusa udvarias, baráti, időnként kedveskedő hangvételű, ami esetenként inkább talán ironikusnak tűnhet. Udvariassági köröket futottak egymással, rendszeresen felajánlották egymásnak olvasásra, javításra saját műveiket. Ezt kívánja érzékeltetni a kötet címválasztása is, amely Babits egyik leveléből való (34. számú levél) és akár ironikusnak is tekinthető.

Érdekes mindkét személy bekapcsolódása a Nyugat munkájába, illetve az a folyamat, amelynek végeredményeként ők ketten maradtak a szerkesztők. Babits már 1917-től szerkesztőségi tag volt a lapnál, azonban jóval előbb, már 1912-ben jelent meg publikációja itt. Gellért 1922 óta írt a Nyugatba, amikor a szerkesztőség tagja is lett. 1929 elején Babits komolyan gondolkodott azon, hogy elhagyja a Nyugatot, Osváttal való komoly konfliktusai miatt. Végül maradt, és 1929 és 1933 között Móricz, Babits és Gellért szerkesztették a Nyugatot. Levelezéseik tanúsága szerint egy nagyon érdekes munkamódszert követtek. Felosztották a lapot egymás között próza-vers-kritika területekre. Egyéb dokumentumok, mint Gellért visszaemlékezései, az időszak Nyugatot érintő szerződései, illetve Móricz naplója tudja tovább árnyalni ezt a képet. A levelek sok vitáról, konfliktusról árulkodnak, ebben az időben nehéz volt kialakítani a lap struktúráját illetve tartalmát. Az is világosan kitűnik ezekből a dokumentumokból, hogy Gellért és Móricz egymást kijátszva igyekeztek megszerezni a Nyugat feletti anyagi ellenőrzést. Mindketten a családjaik megélhetésének lehetőségét látták a folyóiratban. Könyvkiadás indult a Nyugaton belül, létrehozták a Nyugat barátok Körét. Buda Attila véleménye szerint rossz ötlet volt részükről annak az elképzelésnek a mentén haladni, hogy majd a Nyugat szerzői fogják eltartani a Nyugatot. Móricz végül csődbe vitte a lapot, az összes részvényt Gellért szerezte meg, Babits pedig alkalmazott lett a lapnál. Móricz ekkor elhagyta a Nyugatot, és Babits és Gellért ketten maradtak a lap szerkesztői.

Ekkorra mindketten megtalálták helyüket és feladatukat a lapnál, és ez viszonyukat kiegyensúlyozottabbá tette. A folyamatos, mindenre kiterjedő egyeztetés komoly elvárás volt Babits részéről, ezt hangsúlyozza is a levelekben. Gellért kipréselte Babitsból a lapszámokat, sürgette, noszogatta, amikor úgy érezte, hogy kicsit lelassult a munka. 

Az utolsó lapszám 1941-ben jelent meg, a könyvkiadás tovább működött, az államosításra 1948-ban került végül sor.

Kommunikációjukból kirajzolódnak elfogultságaik, a különböző irodalmi műfajok iránti személyes vonzódásaik. A levelezés irodalomtörténeti eseményekről is tudósít (például Halász Gábor Egy ízlésforma összképe című cikke körüli viták). 

A Nyugat 1933-1941 közötti időszakát nagyon erőteljesen áthatja Babits szellemisége. Ekkor a lap még inkább a nyugati, haladó irányzat felé fordult. Ez viszont a két szerkesztő együttműködésének köszönhető.

A frissen megjelent kötet jó szívvel ajánlható mindazoknak, akik érdeklődnek a XX. század eleji szerkesztőségi munka iránt A könyv egyben kortörténet és Nyugat-történet is. Kirajzolódnak belőle a cenzúra-öncenzúra folyamatai, és visszatükröződnek a kor politikai elvárásai is. Megismerhetjük a folyóiratszerkesztés technikai jellegű részleteit: hogyan működött a tördelés, a nyomda, a korrektúra. Megtudhatjuk, hogyan történt az egyes számok struktúrájának kialakítása és ezzel milyen üzenetet kívántak közvetíteni a nyilvánosság számára. És nem utolsósorban megismerhetjük két ismert irodalmi személyiség közös munkájának mindennapjait.

A könyv megvásárolható itt: http://www.gondolatkiado.hu/bdquo-hellip-olvasd-el-szigoru-szemmel-cikkemet-rdquo-babits-mihaly-es-gellert-oszkar-nyugat-levelezese-1929-ndash-1941

(A kép lelőhelye: http://www.gondolatkiado.hu/bdquo-hellip-olvasd-el-szigoru-szemmel-cikkemet-rdquo-babits-mihaly-es-gellert-oszkar-nyugat-levelezese-1929-ndash-1941)