Nem kell aggódnunk a magyar balett-utánpótlással kapcsolatosan az elkövetkezendő évtizedek tekintetében. Ezt bizonyította a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakos végzős hallgatóinak vizsgaelőadása a Müpában 2018. június 22-én. Az Egyetem falai között kilenc kemény évet eltöltő fiatalok bemutatták tehetségüket, tánctudásukat, és színpadi rátermettségüket is. Légies mozdulataikkal elhitették a közönséggel, hogy könnyed műfaj az övék, miközben tudjuk, mennyi lemondás, gyakorlás, kudarc és újrakezdés áll egy-egy szépen kivitelezett mozdulatsor mögött.   

Tizenhárman végeztek az idei évfolyamon, köztük tíz lány és három fiú. Igazi nemzetközi évfolyamról beszélhetünk, hiszen japán, görög és olasz hallgatók is elindulnak most a hazai, és remélhetőleg a nemzetközi színpadok felé. Évfolyamvezető balettmestereik, F. Molnár Márta és Denis Muruev szívvel-lélekkel végzett munkája az egész este folyamán megmutatkozott.

Kilenc év a zuglói az egyetemi campus óvó burkában hosszú idő. A balettnövendékek napjai szigorú napirend szerint telnek. A rengeteg gyakorlás mellett szakmai és elméleti tárgyakat is tanulnak: repertoárt, színészi játékot, modern táncot, művészetet, zenetörténetet és még sok egyebet. A vizsgaelőadás során érezhető volt a klasszikus, Vaganova-féle balettoktatási módszer erőteljes alkalmazása. Az Egyetem honlapja szerint ezt magyar hagyományokkal, a Nádasi-féle metódussal vegyítik.   Évente körülbelül 20 kisebb elődás során szerzik meg a hallgatók a szükséges színpadi gyakorlatot.

(Lakatos János felvétele a kísérő kiállításról)

A balettvizsga első részében klasszikus balett-darabokból mutattak be részleteket: Hattyúk tava, Don Quijote, Csipkerózsika, Szentivánéji álom volt többek között a repertoáron. A vizsgakoncerten részt vesznek a többi évfolyam hallgatói is, így a közönség a legfrissebbeket követő nemzedék fejlődésébe, balett-tudásába is beleláthat. Pozitív tapasztalat, hogy ma már a szemüveg viselése sem jelenthet akadályt egy lelkes balett-növendék életében, Afroditi Vassilakopoulou bravúrosan táncolt ennek viselése közben is. A Szentivánéji álomból bemutatott jelenetben egy még nem végzős hallgató, Emanuele Co' nyújtott figyelemreméltó teljesítményt.

Pontos mozdulatkivitelezések, remek spicctechnika, szép emelések, határozott színpadi fellépés és ügyes színészi játék jellemezte a hallgatókat. Bár láthatóan nagyon koncentráltak a mozdulatok pontos kivitelezésére, képesek voltak ettől elszakadni, és el is játszani azt az adott színpadi jelenetet, amelyet bemutattak. Apró tévedéseik, esetleges kis megingásaik bájossá tették az előadásukat és rokonszenvet keltettek a nézőben. 

A vizsga második részében Bach-Fodor Antal: E-dúr hegedűverseny szerzeményére mutattak be magával ragadó koreográfiát a végzősök és a VI-IX. évfolyam növendékei. Bounakova Krisztina szólójában egy igazi táncos egyéniséget csillantott meg, nem csak szépen kivitelezett mozdulataival, de a hozzáadott színészi játékával. Egészen biztosak lehetünk benne, a nevével még találkozni fogunk a jövő balett előadásaiban. Teljesen szubjektív megjegyzés, hogy számomra ő volt a legfigyelemreméltóbb a bemutatkozó új balettművészek közül. Szeretném őt még sok balett előadásban figyelemmel követni.

Az előadás befejezése azonban hatalmas csalódás volt, és árnyékot vetett az egész estére. Utolsó darabként Ohad Naharin Echad Mi Yodea  című dalra készült koreográfiáját mutatták be. Először csak üvöltő Hava Nagila-t hallhattunk, majd egy körülbelül tíz perces koreográfia következett, melyben a hallgatók a színpadon egy nagy körben zsidó férfiaknak öltözve ültek és kezdtek időnként vad rángatózásba. Majd ruhadarabjaikat a színpad közepére dobálták és időnként a zenével együtt, teli torokból énekeltek egy mondatot: shebashamayim uva'aretz. Megdöbbenve figyeltem a színpadi történéseket, és nem értettem, amit látok és hallok. Időnként a kör jobb szélén ülő táncos hasra vágta magát, míg a többiek továbbra is értelmetlenül, érthetetlenül rángatóztak, mert táncnak ezt semmiképp nem nevezném. Az nagyon jó ötlet volt, hogy a hallgatók mutassák be, hogy a modern tánc sem áll tőlük távol. De sem a darabválasztást, sem a kivitelezést nem tartom szerencsésnek.

Hosszas kutatómunkával tudtam meg, hogy az Echad Mi Yodea a zsidó hagyományokhoz tartozó, Pészah ünnepekor énekelt dal. Ez szám szerint, egészen tizenháromig sorra veszi a zsidó hit attribútumait, és egy visszaszámláló rendszerben eljut mindig az egyhez, Istenhez, aki égen és földön jelen való, egyetlen. Ennek tudása vagy ismerete nem tartozik hozzá  a zsidó hitvilágban nem jártas néző műveltségéhez, és udvariatlanság a nézőkkel szemben, hogy semmilyen magyarázatot nem fűznek a darabhoz. Már az is segített volna a helyzeten, ha a színpad végére kifeszített vászonra kivetítettek volna egy magyarázatot, esetleg magyarul a hallott szöveget. Bár a koreográfia a szöveg ismeretében sem értelmezhető. Így teljesen öncélúvá vált és a néző számára tökéletesen értelmezhetetlen volt az, amit látott.  Kár volt ezzel befejezni ezt az egyébként nagyon szépen és intelligensen kivitelezett vizsgaelőadást. Természetesen erről nem a hallgatók tehetnek, és bízom benne, hogy az egyetemi oktatók belátják a fent leírtakat és a következő évi vizsgaelőadásnál jobban átgondolják a modern balett körében kiválasztott darab bemutatásának a körülményeit. 

Külön is szeretném megemlíteni a szép jelmezeket, ruhákat, amelyekben a táncosok megjelentek 

Az előadás szünetében a Müpában kísérő kiállítást lehetett megtekinteni, Lakatos János koreográfus táncosokról készített fotóit, Mozgó célpont címmel. Fotói nem beállított pózokban mutatják a táncosokat, mégis érzékeltetik a tánc, a mozdulatok dinamikáját az időnként szokatlan helyszíneken készült felvételeivel. Ha a Müpában járnak, mindenképp nézzék meg ezeket a különleges felvételeket.

A Müpa őszi-téli programfüzete már elérhető, a tánc- illetve a balettművészet kedvelői rengeteg programot találhatnak benne, válogassanak kedvük szerint!

(A bejegyzésben szereplő képek forrása a Pixabay és Lakatos János fotója)