Utas és holdvilág - Szerb Antal kultikus regénye megjelenésének 80. évfordulóját tavaly ünnepelhettük. Ez a mű állt a Juhász Anna által vezetett Hadik Irodalmi Szalon rendkívül tartalmas évadzáró rendezvényének középpontjában, melyet ismét óriási érdeklődés övezett. Az est vendégei Szász János Balázs Béla- díjas magyar színházi és filmrendező, Havasréti József irodalmár, író, kritikus, a Pécsi Tudományegyetem docense, Prieger Zsolt az Anima Sound System zenekar alapítója, frontembere voltak. A beszélgetést ez alkalommal Puskás István, a Római Magyar Akadémia igazgatója vezette, melyet a Takács Géza színművész által felolvasott regényrészletek tettek még színesebbé.

Az est koncepciója a regény különböző szempontok szerinti bemutatása volt. A szervezők úgy vélték, ideje többet beszélni a műről, mint amennyi szó esik róla általában. A vendégeknek mind - mind szoros kapcsolódásuk van a regényhez: Havasréti József a tudományos diskurzus, az irodalomtörténeti szempontok felől vizsgálja. Szász János filmes adaptációt készít a műből. Takács Géza játszott a regényből készült színdarabban. Prieger Zsolt az ideális olvasót jelenítette meg a beszélgetésben, mivel a szöveg nagyban hozzájárult saját életéhez, ezeket az aspektusokat emelte ki az est folyamán. 

Láthattuk Szász János készülő filmjéhez forgatott úgynevezett mood-filmet. A mood filmet az alkotók még a filmforgatás elkezdése előtt készítik el, és azt szeretnék bemutatni vele, hogy körülbelül milyen is lesz a film hangulata. Többek között az Amarcord és a Halál Velencében című filmekből összevágott jelenetek sorát a regény jellemző részleteinek hangalámondása kísérte, és nagyon érzékletesen mutatta be, hogy milyen jellegű filmre gondolnak az alkotók. 

Hogyan látja Szerb Antalt ma az irodalomtudomány és milyen a szöveg sajátos státusza napjainkban?

Havasréti József szerint a rövid terjedelem ellenére egy nagyon sokfelől közelíthető, összetett regényről van szó. Fel lehet fogni Itália-regényként, ennek nagy hagyományai vannak, Goethe is készített például ilyen művet. A kultúra, a régészet, az építészet mind alkotórészeit adják és a pszichoanalízis jelenléte is nagyon erőteljes. A kor jellemző felfogása szerint a múlt az emlékezetben összegződik, Freud nyomán ezt kapcsolja össze Szerb Antal Róma megismerésének lépéseivel. A város rétegeinek megismerése párhuzamot von az emberi lélek rejtelmeinek megismerésével, tudattól a tudatalatti irányába. Nagyon szoros a mű összefonódása a szexualitással, és az irodalom a regény születésének idején nagyon prűd volt ebből a szempontból. A könyvben a rendellenes szexuális magatartások katalógusát találjuk. A Mihály és Ulpius Tamás között fellelhető homoerotikus szálnak életrajzi vonatkozása is van, az író Térey Bennóhoz fűződő, máig nem tisztázott kapcsolata. 

A vallástörténet, mitológia átszövi a regényt. Waldheim Rudi professzor alakját Kerényi Károly Svájcban élő, klasszika-filológus barátjáról barátjáról mintázta az író. Szerb Antal az ő társaságában járta be Olaszországot. 

Az úton levés regénye

Prieger Zsolt számára az Utas és holdvilág mindig belső utazást jelentett. Egy rövid ideig irodalomtanárként tevékenykedett, erre a regény szeretete is ösztönözte őt. Szerinte szürreális, vad irodalmat olvashatunk egy elegáns, visszafogott ember tollából. A mű folyamatosan kíséri az életét. Örömmel jelentette be, hogy megalakította a Szerb Antal Társaságot. Számára Szerb Antal a napi vitamint jelenti, és szeretné, ha ez mások számára is ugyanilyen éltetően fontos lenne. Többek között ezért a célért is fog a létrehozott szervezet tevékenykedni.

Regényből film és színház

Alkalmas-e a regény a filmkészítésre? Szász János filmrendező először is megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a regényrészletek felolvasása közben a hallgatóságból is sokan becsukják a szemüket, tehát az igazi film bennünk, csukott szemhéjaink mögött forog. Bár az alkotók nagyon igyekeznek, de a film nem tudja visszaadni azt az élményt, melyet a regény olvasása közben élünk át. Csupa gyönyörűség a regény, melyet nagyon nehéz filmen ábrázolni. 

Takács Géza ezt erősítette meg azzal, hogy a színpadi adaptáció is rendkívül nehéz volt. A nézőket forgószínpadra ültették, hogy a regény sokfajtaságát valahogyan érzékeltessék velük, és ez nem aratott osztatlan sikert a körükben. Arról számoltak be többen, hogy ettől egyszerre volt gyomorforgató és egyben csodás is a színpadi élmény.

A kortárs irodalom és a magabiztos regényszöveg

Havasréti József szerint a 80-as évek második felétől a magyar irodalomkutatásban megjelent a posztmodern divatja. Szerb Antalt nem sorolták a posztmodern szerzők közé. Jellemzően a modernista, a XX. század elején induló, a tradicionális ízű modernizmust követte. Thomas Mann, André Gide, Cocteau, Márai és Proust hatottak rá. A Márai-Proust hatások kiváltképp erősek, ez szintén inkább a modernizmushoz köti őt. Az iróniája is modernistának nevezhető. 

Rámutatott, hogy Szerb Antal művészi értelemben inkább konzervatív volt. Elutasította a kor modernségét, az avantgardot, a népi írókat és a kommunista irányzatot is. Műveit kulturális szimbolizmus jellemzi. 

Első olvasási élmények

Szász Jánosnak édesapja adta először a kezébe a könyvet. Először a fiatal Mihállyal tudott azonosulni, és az Ulpius házról írtak nagyon magukkal ragadták. 45-50 éves korában olvasta el újra, az idősebb Mihály korában, és teljesen azonosulni tudott vele. 

Prieger Zsolt szerint éppen a mű két eltérő korban történő olvasása adja a legjobb nézőpontot az olvasó számára. Éppen az aktuális attitűdtől függ, hogy kivel lehet a regényből azonosulni. 

Puskás István arról beszélt, hogy a könyv körülveszi a mindennapjaiban, hiszen a Római Magyar Akadémia Székházának épületében zajlik Mihály Waldheim Rudival történő találkozása. Minden nap megtapasztalható tehát a regény valóságossága. A valóság és az imaginárius tér összeér ezen a ponton is. 

A halállal kapcsolatos okfejtések

Havasréti József arról beszélt, hogy a regény halállal kapcsolatos gondolatai a mitologikus példaszerűség szintjén mozognak. Mindenképp tanulhatunk belőlük. A halál tabutémává válása, a civilizáció mázai jelentősen alakították át a halálról való elképzeléseinket. 

A könyv ebből a szempontból is freudiánusnak nevezhető, Freud Halálösztön és életösztönök című tanulmányában is megjelenik a halál és a szexualitás viszonya. Honti János, a fentebb már említett Kerényi Károly tanítványa sokat foglalkozott a kelta halálmítoszokkal. Írt az úgynevezett halálszigetekről, Waldheim Rudi monológjában sok elemet át is vett ebből. 

Tulajdonképpen felfogás kérdése, hogy a regényben a derűt keressük vagy a démonikus jelleget látjuk. Itália földje mindig a halált is idézi egyben. Mihály ezen a földön süllyed egyre mélyebbre a halállal kapcsolatos kérdésekben, és ezért hat nagyon viccesen, amikor a regény végén tulajdonképpen lekési saját öngyilkosságát.

Prieger Zsolt ezt azzal egészítette ki, hogy minden halálról folyó egyéni diskurzusunkat zárójelbe teszi személyes halálunk. Az alkotó saját halála hősi halál volt, mely elegánsnak, filmbe illőnek nevezhető. Saját halálában mitológiai hőssé vált Szerb Antal. 

Szász János az Ulpius Tamás tisztázatlan halála körüli kételyeket emelte ki ezen a ponton. Mihály bár útnak indul Erzsivel, de folyamatosan nyugtalanítja Tamás meg nem magyarázott halála. Szepetneki azt sugallja a számára, hogy dolga van Olaszországban.

Milyen a befejezés?

Prieger Zsolt szerint ennek megítélése aktuális lelkiállapotunktól függ. 

Havasréti József a "Mindenki keresse a saját halálát" gondolattal kapcsolatosan mondta el, hogy az egy Rilke versből származik. Ez a mondat annyit tesz, hogy mindenkinek megvan a saját útja, sorsunk individuálisan meghatározott. Éva és Tamás a regényben valójában kísértetek.

A beszélgetés ezen pontján merült fel az úgynevezett sorsdémon kifejezés. Sorstalan személyek ők, akik mindenen és mindenkin túllépnek. Ilyen sorsdémonként azonosították a beszélgetők a regényből Szepetneki Jánost. 

Szász János úgy gondolja, egyértelmű csalódás a regény befejezése, mikor Mihály rájön, hogy a saját útját kell járnia, a saját sorsát kell megélnie. Konformizálódni valóban kell, de mindig történhet valami, ezt sugallja az utolsó mondat. Valódi befejezés nincs, ezer fajta befejezés lenne lehetséges, de megkönnyebbülés megtudni a könyv végén, hogy Mihály végül nem válik Tamássá. 

Bízhatunk benne, hogy a színvonalas este végére a hallgatóság azon tagjai is kedvet kaptak a regény elolvasásához, akik eddig még nem tették meg. A Hadik Irodalmi Szalon rendszeres vendégeinek ismét remek irodalmi élményben lehetett részük. Köszönet az estéért és a teljes évadért a Hadik Irodalmi Szalonnak és Juhász Anna irodalmárnak!

(A bejegyzésben szereplő fényképek a szerző saját felvételei.)