1983 óta április huszonkilencedike a balettóriás Jean-Georges Noverre születésnapja a Tánc Világnapja. Az idei ünnepen a Müpa különleges produkcióval várta a táncrajongókat. A harminc éve alapított Szegedi Kortárs Balett teltház előtt mutatta be Carl Orff Carmina Burana kantátájára a Juronics Tamás művészeti vezető által készített koreográfiáját.

Juronics Tamás 1987-ben szerződött a Szegedi Kortárs Baletthez, az együttes művészeti vezetője, táncosa, koreográfusa, rendezője. Orff reneszánsz és barokk stílusjegyeket hordozó, szcenikus kantátáját szokatlan környezetbe helyezi, egy primitív törzs mindennapjaiba láthatunk bele az előadás során. Az egyszerű díszletek, a szalma-szerű anyaggal leszórt színpad, az erdei környezetet, indákat szimbolizáló láncok egy természetközeli közösség lakóhelyét idézik. Minthogy a zenemű versei világi témájúak, nem érezzük a műtől idegennek ezt a környezetet.

A harmadik dal elhangzása körül jelenik meg a színpadképet sokáig uraló, több méter magas, fekete köpenyes, fehér álarcos halál "szobra". Ez érzékelteti egyrészt a vészes kimenetelt, másrészt tudatosítja a nézőben, hogy életünk minden pillanatában meghúzódik a vég lehetősége, mely árnyékot vet a törzs mindennapjaira is.

A halál figuráját kelti életre Juronics Tamás, és amikor mintegy megszemélyesítve a véget lelép addigi magaslatáról a táncosok közé, bravúros megoldásokat láthatunk. Még egy egészen más műfaj, a bábszínház is megjelenik néhány percre, egy másik pillanatban pedig a halál figurája egy hosszú rúddal ázsiai harcművészeteket idéző mozdulatokat tesz.

A közel húsz táncos mozgása végig leköti a figyelmünket, a kortárs balett helyenként a klasszikus balettet is megidéző, szép, finom, íves mozdulatai jellemzik az egész darabot. A magával ragadó zenével szoros szimbiózisban működnek, az első színpadra lépésüktől kezdve együtt tudunk létezni velük.

A darab második felét a halál látszólagos elűzése után egy óriási napkorong uralja, és egy szerelmi szál indul el az előadásban. Reménnyel és életigenléssel teli rész következik, amelyet később tragikus hirtelenséggel szakít félbe a szerelmespár női tagjának halála. Ekkor tér vissza újra a zenemű első dala, mely a sors körforgásáról, és a boldog pillanatok múlandóságáról szól (Ó Fortuna).

A táncosok felkészültségét, profizmusát mutatta a váratlanul fellépő színpadtechnikai probléma kezelése, illetve annak megoldására tett kísérletük. Miután nem sikerült az ő erejükből megoldani két megakadt inda-lánc elmozdítását, azokat végül a helyükön hagyva, de folyamatosan ügyelve a jelenlétükre folytatták a darabot. 

A táncosok lendülete és a koreográfia története is sodró, magával ragadó, az utolsó jelenet katartikus lezárása a történetnek. A nézőt még sokáig továbbgondolásra készteti, és el kell telnie egy kis időnek, mire vissza tud térni a mindennapokhoz. A tánc méltó ünneplése ez a darab, mely remélhetőleg még több alkalommal látható lesz a fővárosban is. A Szegedi Kortárs Balett legközelebb május 16-án látogat a Müpa-ba, Don Juan/Négy Évszak - Feminizma című produkciójával.        

(A fénykép a Müpa honlapjáról  származik, Dusa Gábor felvétele. A beágyazott videó Youtube linkje: https://www.youtube.com/watch?v=3-f8GLp4GjY)

A Szegedi Kortárs Balettről és előadásaikról bővebb információ a Társulat honlapján: 

http://szegedikortarsbalett.hu/