A Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum meglátogatásának a lehetősége is szerepelt a Budapest Art Week képzőművészeti rendezvénysorozat programjában. Az április 20-ai program tárlatvezetője Csillag Éva, Molnár-C. Pál unokájának felesége volt.

 Az emlékmúzeumot a festő Műtermében, halála után leánya, Dr. Csillag Pálné, Éva hozta létre, amelyben Molnár-C. Pál (1894 – 1981) gazdag életművének állandóan változó kiállítása látható. A Múzeum gyakran ad helyszínt vendégmesterek kiállításainak is. A látogatáskor Ferenczy Béni (1890 – 1967) szobrászművész utolsó korszakának művei voltak megtekinthetők.

A látogatónak családias fogadtatásban van része, hideg frissítővel és kedves szóval várják. A festőállvány és az „ott felejtett” paletta és ecsetek láttán az embernek olyan érzése támad, hogy mindjárt belép a művész is …

 Molnár-C. Pál 1894. április 28-án, a Battonya melletti Tompapusztán született Molnár József uradalmi intéző és Jeanne Contat, francia-svájci származású nevelőnő gyermekeként. Szoros érzelmi szálakkal kötődött édesanyjához, és amikor már sikeres festő lett, az ő vezetéknevének kezdőbetűjét felhasználva választott művésznevet is. A Műteremben megtekinthettük a róla készült portrét és mellette egy fiatalkori önarcképet, melyek korai festői korszakából valók.

Az eredetileg műszaki érdeklődésű kisfiú iskolás éveit Aradon töltötte és rajzolgatni kezdett. A művészet iránti érdeklődésében a döntő fordulatot egy rajzpályázaton való sikeres szereplés hozta el, ahol I. díjat nyert.

1915 és 1918 között Budapesten, a Mintarajziskola rajztanár szakos hallgatója. Tanulmányai mellett, hogy megélhetését biztosítani tudja, Miklós Ödön államtitkár fiát tanítja rajzolni. A család pártfogásába veszi a fiút és otthonába is fogadja.

1918 őszén a család emigrációba kényszerül és őt is magukkal viszik Svájcba. Itteni tartózkodása alatt főként tájképeket festett, melyek közül kettő, melyeken a Genfi tó és Svájci hegyek láthatók, jelenleg is a Műteremben vannak. A festő tájképei gyakran szürreálisak, ahogyan ő fogalmazott: „azt szeretem festeni, ami nincs”.

Megtudtuk azt is, hogy valószínűleg itt, Svájcban érte a festőnek egyfajta spirituális, „Isten élmény”, amely ihletője lett későbbi egyházművészetének.

A svájci tartózkodás egyéb okból is fontos állomása volt a festő életének. Sikerült felvennie a kapcsolatot édesanyja családjával, akik hozzásegítették, hogy tájképeit Lausanne-ban és Genfben kiállíthassa. A kiállítások jelentős szakmai és anyagi sikereket hoztak a számára és ezáltal megvalósíthatta régi vágyát, hogy Párizsba utazzon. Ehhez még egy gazdag mecénás is hozzásegítette megbízásával, amely egy híres Tiziano festmény meghatározott részletéről másolat készítésére vonatkozott.

Párizsban idejének nagy részét múzeumokban, főként a Louvre-ban töltötte, ahol a nagy mesterek műveit másolva fejlesztette tovább tudását. Itt tapasztalta meg az első komoly szerelem élményét is egy Barbara nevű leánnyal, akitől azonban azután az óceán örökre elválasztotta. A Párizsi évek emlékét a Múzeumban a Párizsi utcasarok és Barbara portréja őrzi.

1922 őszén Molnár Pált honvágya visszahozta Budapestre, ahol szorgalmasan dolgozott. Első tárlatára készült, amelyre a Belvedere-ben került sor és nagy sikert aratott. Budapestre visszatérve szignózta először „MCP”-ként munkáit. Több csoportos kiállításon is részt vett. Érdeklődött minden új stílus iránt (art deco, különböző izmusok), de mindig az esztétikum volt az elsődleges számára.

Az 1920-as évek elején érdeklődése a rajzolás, a grafika felé fordult és jelentős népszerűségre tett szert az Est lapokat rendszeresen illusztráló, sokszor humoros, szellemes munkáival.

A következő jelentős állomás Molnár-C. Pál életében Róma volt.

Klebersberg Kúnó nevéhez fűződik a külföldi magyar akadémiák létrehozásának gondolata és megvalósítása. A Római Magyar Akadémia ösztöndíját 1928-ban elsőként, Aba-Novákkal és Szőnyivel együtt Molnár-C. Pál nyerte el. Ennek évfordulója alkalmából ez év márciusában a mindhárom festő munkáit bemutató emlékkiállítást rendeztek a Római Magyar Akadémián.

Nagyon nagy hatással volt művészetére az itáliai reneszánsz. A Rómában töltött évek alatt számos munkáját állították ki és vásárolták meg, többek között Victor Emmanuel, de Mussolini is. Elgondolkodtató és egyben kutatásra érdemes, hogy vajon hová lettek és hol találhatók ma, - hacsak el nem pusztultak – ezek a festmények? A festő 1931-ben tért haza Rómából.

A két világháború között merész újításnak számított Molnár-C, Pál egyházművészete¸ amelynek fő mecénása az egyház volt. Számos „angyali üdvözlet” és Mária képet festett és több szent alakját is megörökítette. Harminc templomban találhatók oltárképei, Budapesten a Belvárosi templomban és a Béke téri Szent László templomban. A kiállításon – egyebek mellett – a nagyméretű „glóriás” Mária képben és Szent Antal a madaraknak prédikál című alkotásban gyönyörködhettünk. Csodálatos alkotása a „karácsonyi kép”, melyen Jézus születésének eseményét szürreális környezetbe helyezi a festő.

1944 után Molnár-C. Pált is nem kívánatos személynek bélyegezték. Ebből a korszakból származik a szenvedő Krisztus arcot ábrázoló festmény (Ecce homo), amelyben egy kicsit önarcképét is elrejtette.

Mindennek ellenére, a II, világháború után még 36 éven át, töretlen aktivitással dolgozott. Sokféle stílusú képet festett, melyek között – ahogy a tárlatvezető fogalmazott - a festészet öröme teremt harmóniát.

Külön említést érdemelnek az 1970-es évek első terrortámadásait követően festett „víziói”. A 2011. évi események ismeretében a néző döbbenten áll a New York címet viselő nagy táblakép előtt: a város romokban, a Szabadság szobor ledöntve. Mire is képes a művészi fantázia és érzékenység…?

A látogatás során Molnár C. Pálról, az emberről is sok érdekességet megtudtunk.. Szigorú rendszerességben élte életét, délelőttönként a műteremben dolgozott, de ebéd után az ablakba kilógatott zsebkendővel jelezte a gyerekeknek, hogy lehet őt látogatni. Szeretett és szépen tudott fütyülni, amit híres önarcképén meg is örökített..

A tárlatvezetés zárásaként egy rövid videót is megtekinthettek a látogatók, amelyben a művész életéről, művészi hitvallásáról, festői korszakairól mesél. A videó „kísérőzenéjeként” az ő szép fütyülését hallgathattuk.

Molnár C. Pál – saját vallomása szerint – boldog ember volt, mert egész életében azt csinálta, amit a legjobban szeretett. Tegyük hozzá, - az utókor örömére!

A Műterem családias, bensőséges, boldogságot árasztó hangulata vendégmarasztaló és a látogatót is valamilyen különleges boldogsággal tölti el.

 A Műterem elérhetősége: 1118 Budapest, Ménesi út 65.
További információk: www.mcpmuzeum.hu és www.fafecook.com/mcpmuzeum

A Múzeum folyamatosan szervez rendkívül változatos programokat nem kizárólag a képzőművészettel kapcsolatosan. Ízelítő soron következő programjaikból:

Ferenczy séta a Bazilikától a józsefvárosi Martsa műteremig

Május 5. szombat, 10.00

Ferenczy Béni életének helyszínei és köztéri művei mentén a belvárosi séta elvezet ahhoz a műteremhez, ahol 1949 és 1956 között, szélütése előtt dolgozott, Martsa István és M. Szűcs Ilona műtermében, ahol leányuk, Martsa Piroska fogad minket a séta végén.

Szimmetria és asszimetria a Világegyetemben

Május 17. csütörtök, 18.00

Dr. Petrovay Kristóf, az ELTE Csillagászati Tanszékvezetőjének előadása.

1. S. Bach a zseniális matematikus és  zeneszerző, a Goldberg variációk tükrében

Kerti koncert

Május 25. péntek, 18.00

Előadják a Budapesti Vonósok tagjai. Ismertetőt mond: Ligetiné Beke Ágnes

További információk, jegyárak után a Múzeumnál lehet érdeklődni.

(A bejegyzésben szereplő képek a szerző felvételei.)