Az álarcosbál idején királygyilkosság készül. A háttérben szerelem és féltékenység állnak. Mire a történet végén mindenre fény derül, és a tisztességtelennek hitt szándékok is kitisztulnak, már késő, a vég elkerülhetetlen. Verdi Az álarcosbál című operájának premierjére a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került sor az Erkel Színházban, 2018. áprils 21-én. A darab egyik különlegessége, hogy olasz rendezésben állították színpadra, és olasz díszlettervező, jelmeztervező és mozgástervező közreműködésével valósulhatott meg.  

1859-re datálható Verdi operája, melynek alapötletét III. Gusztáv svéd király, más néven "az álarcos király" meggyilkolása adta. A királyt egy kapitánya a stockholmi operában tartott álarcosbálon lőtte le.  Aki az opera pontos történetét, cselekményét szeretné megismerni, itt teheti meg: 

http://operakalauz.wrm.hu/index.php?handler=own&page=work&id=9

A közönségnevelés műfajának remek példái az Operaházi premierek előtt bevezetett, Hangoló elnevezésű előadások. Ez alkalommal Krasznai Gáspár, a Fővárosi Énekkar, a Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus valamint a Madách Gimnázium karnagya, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem DLA karvezető doktorjelöltje vezette be a közönséget az Álarcosbál rejtelmeibe. Felhívta a figyelmet azokra az érdekességekre, melyekre a zenemű hallgatása közben érdemes odafigyelni. Szenvedélyes és lelkes előadásmódja, beszédét kísérő szép zongorajátéka valóban elérte a célját, hiszen a gyönyörű dallamok hallatán a közönség már alig várta, hogy kezdetét vegye a bemutató.

A mű keletkezésének történetén illetve a cselekmény rövid bemutatásán kívül felhívta a figyelmet Amélia és Gustavo II. felvonásban elhangzó szerelmi kettősére, mely vulkánként tör ki a szerelmesekből. Katartikus zenei csúcspontként tekinthetünk rá egyrészt a kettősön belül, de mondhatjuk azt is, hogy ez egyben az egész opera csúcspontja is. Rámutatott, hogy ehhez hasonló szerelmi csúcspont az egész Verdi életműben nem fedezhető fel, ez a "legerotikusabb", ezért Verdi Trisztánjának is nevezik. A szerelmesek szempontjából a darab ezen a ponton eléri a mennyei szférát, mely később a harmadik felvonásban újra érzékelhető lesz, de egy egészen más megközelítésből.

Megtudhattuk, hogy Verdi úgynevezett együttes-alkotó művész, vagyis egy-egy jelenetben több mindenkit szólaltat meg külön-külön, de a mondanivaló végül csodálatos zenei harmóniában egyesül. Példaként hozta erre a II. felvonás végén az összeesküvők kárörvendő vidámságával párhuzamosan Amélia kétségbeesését és férjének, Renátónak féltékenységét. A különböző lelkiállapotokat egyszerre jeleníti meg a színpadon, és ezek a zenében harmonikusan tudnak összeolvadni.

Érdemes megfigyelni az Ulrica barlangjelenetében időről-időre felbukkanó hármas szám motívumát. Egészen a jelenet elejétől érzékelhető, a zenekar három pörölycsapással jelzi a jósnő megjelenését. Ulrica éneke is ráerősít erre. A magyar fordítás szerint: " Már harmadízben ott huhog a baglyok hangja tán, már harmadízben szól a gyík, a lángot fújva rám, és harmadízben rémülök a holtak szózatán." A hármas szám megjelenítésére a szerző szinte minden lehetséges zenei eszközt felhasznált. Még a kottában, vizuálisan is megjelenik. Az előjegyzés itt három bé, a felvonás végén pedig három kereszt lesz. De az akkordok számában, a hangköz távolságokban is érzékelhetjük. 

Az egész művön végigvonuló, sorsfordító motívumokat egy olyan sajátos ritmusképletben érzékelhetjük, amely más-más dallam formájában jelentkezik a különböző eseményeknél: a nyitókórusban csak haloványan, a jósnő száműzetésének gondolata megjelenésekor erőteljesebben jelenik meg, majd amikor a király és emberei elhatározzák, hogy barlangjában meglátogatják a jósnőt, akkor még érzékelhetőbben kihallható a műből. A  különböző dallamok egyesülése már a bekövetkező eseményeket sejteti. A ritmusképlet három rövid hang, melyet egy hosszú hang követ. Beethoven V. szimfóniájában is hallhatunk ilyet. 

A gyilkosság megkomponálásánál egészen egyedi, ahogyan a zenekar fokozatosan száll ki a jelenetből, miután elhangzik a pisztolylövés. Már említettük a mennyei szférát, akkor azonban csak a szerelmesek szemszögéből beszéltünk róla. A fináléban azonban valóban megjelenik ez, amikor a haldokló Gustavo lelki üdvéért az egész kórus lágy hangzatfelbontásos hárfakíséret mellett fohászkodik Istenhez. 

A bevezető, ráhangoló előadás nagyon sokat segített abban, hogy az avatatlan fülek értőbben hallgathassák és figyelhessék a darabot, több ilyenre lenne szükség a zenei előadások előtt.

A rendező-, valamint a díszlet- és a jelmeztervező nagyon merészen nyúltak hozzá a darabhoz és bátor kézzel porolták le róla a megszokottságot. Kissé meghökkentő a második felvonás erdőben játszódó jelenete, ahol a cselekményt a fák közé függesztett, nagy baldachinos ágyra helyezik. Az eredeti helyszín a városon kívüli akasztófadomb, ahol tulajdonképpen az akasztófák lábától kell Améliának felejtőfüvet szednie. Ennek a darabban nyomát sem látjuk, már-már idilli a megjelenített környezet. A Jósnő tanyája, barlangja helyett egy palotateremhez hasonló díszlet tárul elénk, és a műben rongyos cigányasszonyként leírt jósnő díszes trónszékéről, csillogó ruhában mondja el jóslatait.

Az erőteljesen színes, fényes anyagból készült jelmezek jól ellensúlyozzák az egyébként időnként sötét, komor színpadképeket. A báljelenet minden szempontból remekül megrendezett és kivitelezett. A színpadon a sorsfordító jelenetekben csillogó jelmezben, óriási szárnyakkal és álarcban átvonuló, mind a szereplőkön, mind a közönségen szigorúan végigtekintő fehér és fekete angyal alak nem csak látványban, de lélektanilag is nagyon hatásos. 

A színpad előfüggönyén egy csodaszép festmény képe látható, mely Krisztus keresztről való levételét ábrázolja, szép párhuzamot vonva ezzel az ártatlanul meggyilkolt Gustavval. 

A szereposztás kiváló volt, hiszen a fő szerepekben Fekete Attila, Alexandru Agache, Sümegi Eszter és Fodor Bernadett énekeltek. Én mégis egy kisebb szerepet alakító énekesnőt,  Szemere Zitát emelném ki az előadásból. Férfiszerepet énekel, Oscart, a király apródját alakítja. Mind énekhangja, mind pedig színészi játéka üde fénypontja az előadásnak.

Az Álarcosbál áprilisban még több időpontban is látható, erről itt lehet tájékozódni:

www.opera.hu/musor/megtekint/az-alarcosbal-2017/

A fotók az Operaház honlapjáról származnak, Csibi Szilvia, Nagy Attila és Rákosi Péter készítették. Még több kép az előadásról: http://www.opera.hu/v/az-alarcosbal-kepgaleriaja