Hivatás- vagy vallásháború? A Bernhardi ügy (Örkény Színház)
Szembesíteni kell-e egy bécsi magánklinikán fekvő, menthetetlen fiatal lányt azzal, hogy hamarosan meg fog halni? Annak ellenére, amit ez a kérdésfelvetés sugall, a darab nem (csak) a "boldog halál" problematikája körül zajlik. A középpontban a klinika igazgatója, egyben a lány kezelőorvosa, Bernhardi professzor és Reder plébános vitája áll. Az orvos nem engedi a haldokló, de a beadott gyógyszerektől nyugodt, reménykedő és szinte örömteli hangulatban lévő lány közelébe az utolsó kenet feladására a kórházba érkező katolikus papot. Míg ők észérvekkel próbálják egymást meggyőzni a maguk igazáról, a lány abban a pillanatban meghal, amikor a szobájába lépő nővér közli vele, hogy pap érkezett hozzá.
A magyar származású és eredetileg orvosi pályára készülő Arthur Schnitzler 1912-ben írott darabja egészen a Monarchia széteséséig tiltólistán volt. A császár így nyilatkozott a darabról: „Ha a hivatalnokok sértődnek meg, el lehetett volna intézni. De az egyház sértődött meg, ezért maradjon betiltva." Magyarországon az 1990-es évek elején mutatta be a Vígszínház, akkor még kizárólag férfi szereplőkkel. Az Örkény 2015 óta játsza a darabot nagy sikerrel. A tegnapi előadás után közönségtalálkozót is szervezett a színház, ahol a nézők Ascher Tamás rendezővel és a darab főbb szerepeit játszó színészekkel beszélgettek az előadás által felvetett fontos kérdésekről.
A beszélgetés eredményeként az a konszenzus alakult ki a résztvevőkben, hogy a színpadon két, a szakmája iránt maximálisan elhivatott, a munkáját tisztességgel elvégezni akaró ember vitája zajlik a darab elején. A pap sikertelen próbálkozását médiabotrány követi és a Parlamentben a vallás-, közoktatás és egészségügyi minisztert interpellálják az ügyben. A fokozódó botrány középpontjában az az aspektus jelenik meg, hogy Bernhardi zsidó és ezért nem engedte be a haldoklóhoz a katolikus papot. A klinikát megpróbálják a katolikus hit ellenségeként beállítani, és Bernhardit még némi tettlegességgel is megvádolják, ami nyilvánvalóan nem igaz. Az ügy előrehaladtával egyre több felesleges és hamis színezetet kap az eredetileg szigorúan a szakmai álláspontok összeütközéséről szóló vita. Az esetből végül büntetőügy lesz, és Bernhardinak a bíróság előtt kell felelnie a tetteiért.
A darabot Kertész Imre fordította magyarra, és Ascher Tamás a rendezője. A közönségtalálkozón elhangzott, hogy a színpadon az eredeti darab körülbelül egyharmadára rövidített változatát láthatjuk, és a szerepekben is történtek összevonások. Új elem a vígszínházi bemutatóhoz képest, hogy több női szereplő is megjelenik a színpadon.
A nagyon egyszerű színpadkép, a minimális berendezés, a hétköznapi jelmezek mind a lényegre való koncentrálásban segítenek. Mácsai Pál annyira hitelesen alakítja a professzor szerepét, hogy a néző az első pillanatoktól kezdődően szimpatizál vele és maximálisan el tudja fogadni érveit és álláspontjait. Gálffi László a miniszter szerepében napjainkra emlékeztetően jeleníti meg a politikusi attitűdöt, Für Anikó pedig a feltörekvő, karrierista igazgatóhelyettes bőrébe bújva koncentrál folyamatosan a lehetőségekre, melyet Bernhardi félreállítása okán megragadhat.
Németországban napjainkban is folyamatosan játszák a darabot. Örökérvényű kérdéseket feszeget, így minden időben aktuális lesz. Az Örkényben május 3-án játszák legközelebb, jegyek még korlátozott számban elérhetőek.
(A bejegyzésben használt kép forrása: https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=1149)