Bevallom őszintén, egészen tegnap estig gondban lettem volna, ha valaki azt kérte volna tőlem, hogy egy vaktérképen de akár még csak egy rendes térképen is jelöljem meg, hol is található Bahcsiszeráj. Annyira egzotikusan hangzik ez a név, hogy azt  gondolhatnánk, csak egy képzeletbeli helyről van szó. De nem így van, a város valóban létezik, mégpedig a Krím félszigeten. A Krími Tatár Kánság fővárosa volt ez a hely mintegy háromszáz éven át. Itt játszódik a Puskin költeményéből készült balett, melyet mintegy tizenhárom év kihagyás után, felújított változatban tűzött műsorára az Erkel Színház.

Borisz Aszafjev szerzett csodás zenét a Puskin által 1821-ben írt költeményhez, és Rosztyiszlav Zaharov készített hozzá egészen egyedi koreográfiát. A történet középpontjában Girej kán áll, aki lengyelországi hódításai során beleszeret egy szépséges lengyel lányba, Máriába. A tragikus történetet nem szeretném itt elmesélni, akik mégis kiváncsiak rá, hogy pontosan miről szól a balett, ide kattintsanak:

https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/a-bahcsiszeraji-szokokut/directing-4600

Girej kán a valóságban is létezett, I. Devlet Giráj kán néven. A Krími Tatár Kánság fejedelme volt az 1500-as években. Magyarországon is járt a csatározások során. Az ő udvarába repít minket a történet, melynek díszletei a mesés kelet világát idézik. A díszlet- és a jelmeztervezés összhangja már az első felvonástól érzékelhető, és végigvonul az egész darabon. A színek, a minták, a színpadi berendezés és az egész látvány lenyűgözi a nézőt.

Egészen kiemelkedő balettművészi alakításokat láthatunk. Leblanc Gergely az első felvonásban táncol, mint Mária vőlegénye, de rövid színpadi jelenléte ellenére maradandó az alakítása. Számomra a darab legemlékezetesebb táncosa Földi Lea. Ő táncolja az első feleséget, aki az uralkodó hazatérte után mindhiába próbálja meghódítani az immár Máriába szerelmes Girej  kánt. 2014 óta tagja a Magyar Nemzeti Balettnek, jelenleg tánckari művész. Többek között a 2017-ben színpadra állított A vágy villamosa című balettben is látható.

Egy mellékszereplőt is kiemelnék, ő Asai Yuka, aki az egyik jelenetben a kán szórakoztatására csörgőkkel táncol. 2009 óta tánckari művész a Magyar Nemzeti Balettben.

Apáti Bence Girej kán szerepében tulajdonképpen kilép a hagyományos balett táncosi szerepből, inkább színészi alakítást követel tőle ez a darab. Kevés a táncos jelenete, ugyanakkor sokat van színpadon, és jelenlétével, mozdulataival, gesztusaival kell közvetítenie a mondanivalót.  

A koreográfia egyediségét az is jelzi, hogy elszakadva a hagyományos vagy megszokott balett formától, az egyéni táncokon van a hangsúly, csak az első felvonásban láthatunk közös táncot, az esküvő jelenetben. Így minden főszerepet táncoló művésznek megnyílik a tér arra, hogy egyéni tudását, tánctechnikáját felvillanthassa. 

Mind a férfi, mind a női tánckar bravúros alakítást nyújt a csoportos táncjelenetekben, dinamizmusuk magával ragadja a nézőt. 

Egyetlen kritikai megjegyzésem a rendezéshez kapcsolódik, nagyon felszabdaltnak éreztem a három, 45 perces felvonást. Két felvonás elegendő lenne a mondanivaló feldolgozásához és dinamikusabbá is tenné az előadást.

(A kép forrása: http://www.opera.hu/v/a-bahcsiszeraji-szokokut-kepgaleriaja)