2018. február 16-án abban a hitben készülődtem az Óbudai Kulturális Központ Irodalmi Kávéház elnevezésű rendezvényére, hogy a programleírás szerint kávéházi körülmények között, Villon verseket rendelhet a közönség az ott kihelyezett "étlapokról" Mácsai Páltól és Huzella Pétertől. A programváltozásért nagyon hálás vagyok, a nagyszámú érdeklődő miatt a színházteremben ültünk és az előadók Villon estjét hallgattuk meg. Két vérbeli művész, két gitár és egy középkori költő. Igazi varázslat, ami ezen az esten a színpadon történik.

A program kezdetén Kurucz Éva újságíró, műsorvezető kérdezte Mácsai Pált és Huzella Pétert közös előadásuk történetéről. Kétszemélyes zenés színházként határozzák meg estjük műfaját. Olyan 20. századi magyar szövegekkel dolgoznak, amelyek eseményeiket a múltból merítik. Húsz éve mutatták be első alkalommal a műsorukat, az idő múlásával a hangsúlyok mindig máshová kerülnek a szövegben, ezért folyamatosan változik az előadás. Speciális műfaj ez, mely több próbát igényel, mint egy színdarab.

Mácsai Pál kiemelte, hogy Villon idejében ezek a szövegek nem versnek készültek. Akkor is dalként hangzottak el, tehát dalszövegek voltak, és nem mondott versek. Igazából e kettő - vers és dal - nem választható el egymástól szerinte, hanem szorosan összetartoznak. Arany Jánost idézte, aki szerint a mondott vers a vers végleges formája. Nehéz lett volna nem gondolni Kányádi Sándor fontos mondatára is, mely szerint "a vers az, amit mondani kell."  

Huzella Péter a kezdetekre visszaemlékezve felidézte, hogy először a Kaláka együttes tagjaként foglalkozott  Villon versek megzenésítésével és előadásával. Mácsai Pállal gyermekkori barátok. A színész azzal a feltétellel fogadta el a közös előadói estre való felkérést, hogy ő is gitározhat és énekelhet a műsorban. 

Az elhangzó balladák több fordító kézjegyét viselik magukon: Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Vass István, Faludy György, Mészöly Dezső, József Attila fordításában hangzanak el a  szövegek. Az előadók rámutattak arra, hogy nincs még egy olyan költő a világirodalomban, akit ennyien fordítottak volna. A szociális töltetű balladák az értelmiség himnuszaivá váltak, sokszor be is tiltották őket. Villon irodalmi kultusza Magyarországon a legerősebb.

Arra a kérdésre, hogy van-e kedvenc szövegük vagy gondolatuk, Huzella Péter nemmel válaszolt. Mácsai Pál azt mondta, hogy bár számára ez elsősorban egy munkaanyag, de talán a Vastag Margot-ról szóló, József Attila fordításában és Huzella Péter előadásában elhangzó balladát emelné ki.

A bevezető beszélgetés után kezdődött a csoda, melyet remélem minél több olvasónak lesz lehetősége személyesen átélni. Az est során összesen 19 Villon mű, balladák és néhány négysoros hangzik el. Huzella Péter kiemelkedő gitártudásával és énekhangjával, míg Mácsai Pál elragadó, mélyen átélt színészi játékával varázsolja el a nézőket.  Bizonyos balladák nem vagy nem csak dalként, hanem versként vagy versként is elhangzanak.

A középkorban, az 1400-as években írt műveket hallunk, de Villon a 21. század emberének is meglepően aktuális. Szegénység, szerelem, élet, halál, Isten, hit, társadalmi különbségek, az alsó társadalmi rétegek folyamatos szenvedése, az uralkodók hatalmaskodásai tárulnak elénk balladáról balladára. Folyamatosan felbukkanó téma az elhibázottnak gondolt élet, a ki nem teljesedett tehetség búskomor visszapillantása a múltra. A "mi lett volna, ha..." feletti bánkódás. A zene sem visz a múltba, nagyon jól alkalmazkodik a szöveghez, dallamos és hozzásegít az értelmezéshez.

Teljesen szubjektív listám az est kedvenceiről: Villon éneke szeretőjéhez, Ellentétek balladája, Ballada a szép fegyvermesterné vénségéről, Testamentum. Illetve a ráadásként játszott Faludy György fordításban elhangzó Haláltánc ballada. 

Tulajdonképpen az egész este egy danse macabre-ként ragadja el a nézőt. Hívogatja, lendületes táncba viszi, majd miután véget ér, a hatása alól igen nehéz szabadulni. Könnyen arra az álláspontra juthatunk, hogy Villont a későbbiekben már csak a Mácsai-Huzella párostól szeretnénk hallgatni...

Az estet jelenleg nem játszák előre meghatározott időpontokban és helyen, időnként kulturális fesztiválokon és művelődési házakban lehet elcsípni. Legyenek résen, és mindenképp ragadják meg a lehetőséget, ha meghirdetésre kerül valahol.

(A kép lelőhelye: https://www.classicbooksandephemera.com/pages/books/001511/francois-villon/the-ballads-of-francois-villon-a-vagabond-poet-of-france)