Első látásra meghökkentőnek tűnhet az Örkény Színház ötlete, hogy Thomas Mann monumentális regényét egy estés előadásba sűríti. A könyv egy 1968-as kiadását a kezemben tartva azt látom, hogy a mű két kötetben jelent meg és 976 oldalt tesz ki. Már a terjedelem sugallja, hogy ez nagy kihívást rejteget mind a dramaturg, mind a rendező és a színészek, és nem utolsó sorban a nézők számára. Aki vállalkozik az előadás megtekintésére, három felvonáson és körülbelül négy és fél-háromnegyed órán keresztül merülhet el a tetralógiában.

Színházkedvelő emberként is riasztott egy kicsit az előadás hossza, amit végül Mácsai Pál, a színház igazgatójának nyilatkozata oszlatott el, amely szerint színháza felnőttnek tekinti a nézőt, és az eddigi tapasztalatok alapján mind az előadás hossza mind a regényből az este során bemutatott rész a közönség számára befogadhatónak tűnik.

A József és testvérei lenyűgöző történetét Thomas Mann több mint húsz évig írta. 1925-ben kezdte el a munkát. Az első nyolc évben készült kézirat anyagának megmenekítése az író idősebbik lányának köszönhető. Miután a fasiszta kormányzat szellemi hazaárulással vádolta az írót, és külföldi távollétében zár alá vette a házát, lánya betört a házba, és kimenekítette onnan. A regény ezután országhatárokon átívelően íródott. A hosszú évek során Németországban, majd Svájcban és végül Amerikában készült el.  

Gáspár Ildikó, a színházi adaptáció írója bölcsen látta be, hogy a teljes mű színpadra vitele lehetetlen vállalkozás lenne. Ezért el kellett hagynia részeket a regény elejéből és végéből, mindeközben ügyelnie kellett arra, hogy a történet kerete megmaradjon. Így teljes egészében kimarad a Jákób történetei című Első Könyv, és az előadás a Második Könyvtől, Az ifjú József címűtől kezdődik. A színdarab innen tulajdonképpen felöleli az egész regényt, elhagyva hét részt az utolsó, a negyedik könyv végéből.

A József-történet megírása Thomas Mann részéről is gigantikus szellemi vállalkozás volt. A téma rendkívül népszerű az Ószövetségtől a korai keresztény irodalmon át az arab, szír, perzsa irodalomig. A történet magyarázói folyamatosan formálták, gazdagították. Megjelent a rabbinikus irodalomban, és a Koránban is. Hosszú évszázadok folyamán vált csodálatos mesefolyammá, amelyet Thomas Mann a XX. század embere nyelvének és gondolkodásának megfelelően formált át.

Az örökérvényű történet színpadi megfogalmazása Ascher Tamás és Gáspár Ildikó közös munkája nyomán alakult ki. A darab különlegessége, hogy abban az egész színház társulata részt vesz. De még így is előfordul, hogy néhány színésznek több szerepet is meg kell formálnia az este során. A színészeket nem csak a darab dinamikussága, a gazdag cselekménysorozat eljátszása veszi igénybe, de annak a rendkívüli szövegmennyiségnek a kezelése is, amelyet a darab megkíván.

A fiatal Józsefet az első két felvonásban Patkós Márton, míg a harmadikban Polgár Csaba alakítja. Nem csupán színészi játékuk kiemelkedő, de különösen imponáló szép artikulációjuk. A sok mozgást igénylő jelenetek sem mennek a színészi játék rovására az érthető beszéd szempontjából.

A darab elején a nézőnek egy kis időre van szüksége, hogy hozzászokjon ahhoz, hogy a színészek mai, hétköznapi ruhákban játszák el az ókori történetet. A farmernadrágos-tornacipős József és a testvérek, az öltönyös Jákob és a többi szereplő mai kornak megfelelő jelmeze a darab örökérvényűségét hangsúlyozza. A díszletek-kellékek időnként meghökkentőek, de a második felvonásban kifejezetten tetszettek a Nílust és Egyiptomot megidéző, világító lótuszvirág-utánzatok.

Számomra a legmaradandóbb a második, az Egyiptomban játszódó felvonás. A Mut-ot, Potifár feleségét alakító Kerekes Éva játéka kiemelkedő és rendkívül meggyőző volt. Körülbelül két és fél hét telt el azóta, amióta láttam a darabot, de bizonyos gesztusaira, mozdulataira még mindig élénken emlékszem. Megható és szintén emlékezetes a darab végén az idős Jákób és József újbóli egymásra találása, és ezt a részt illetően az eredeti regény elolvasására késztetett. Itt Jákób olyan fontos dolgokat mond Józsefnek, hogy szerettem volna a könyvben újraolvasni és egy kicsit jobban meg is érteni a következő mondatokat: „Elsőszülött vagy a világ dolgaiban és jótevője az idegeneknek is, atyádnak és testvéreidnek is. De a népek nem általad jutnak majd az üdvösséghez, és meg leszel fosztva attól, hogy vezesd őket.” A színészek közül a Jákóbot játszó Gálffi Lászlót emelném még ki, akit nagyon jó volt sok év után újra színpadon látni ebben a hiteles alakításban. Természetesen a sok évnyi kihagyás az én hiányosságom és nem azt jelenti, hogy ő ne játszott volna színházban.

Nem csak a darab megtekintését ajánlom, de azt is, hogy akár előtte, akár utána vegyük kézbe a regényt, és ismerjük meg a mű szép, könnyen olvasható nyelvezetét, és gondolkodjunk tovább a történetről.

A színlap, szereposztás és a következő előadás időpontok elérhetőek itt:

https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=1338

(A kép forrása: https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=1338)