2018. jan 14.

Három szerelem a magyar irodalom történetéből

írta: RAnna
Három szerelem a magyar irodalom történetéből

„Erővel sem tudjuk meg nem történtté tenni egymást.”

 

2018. január 10-én a Várkert Bazár rendezvénytermében került sor Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser szervezésében a Várkert Irodalom estek első rendezvényére. Hatalmas érdeklődést váltott ki az esemény, mely hat jelentős irodalmi személyiség kapcsolatát vette górcső alá. Szabó Magda és Szobotka Tibor, Polcz Alaine és Mészöly Miklós, továbbá Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs szerelmének történetén keresztül azt a kérdést járta körbe az est, hogy vajon mi tart össze két embert évtizedeken át?

Juhász Anna vendégei Singer Magdolna író, újságíró, tréner és mentálhigiénés szakember, Buda Attila könyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész, az ELTE BTK Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet Toldy Ferenc Könyvtárának vezetője voltak. A beszélgetést az írók kapcsolódó műveiből, levelezéseiből, naplóiból elhangzó részletek kísérték, Radnai Csilla és László Zsolt színművészek tolmácsolásában.

Juhász Anna felvezetőjében hangsúlyozta, hogy az est fókuszában álló hat személy mindegyike a XX. század meghatározó irodalmi személyisége. Alkotó emberek kapcsolatát szeretné vizsgálni az est során, az alkotás folyamata illetve az alkotás maga az egyike a nagyon erős kapcsoknak ezek között a személyek között. A párok között erős szellemi kötődés van. Szellemi kapcsolatuk meghatározója a nagyon erőteljes érdeklődés a másik illetve a saját maguk által művelt műfaj iránt. Rámutatott, hogy az ilyen kaliberű emberek kapcsolata hétköznapi mércével nem mérhető.

Szabó Magda és Szobotka Tibor – a „mitológiai szerelem” (Sz.M.)

Az est során elsőként Szabó Magda és Szobotka Tibor 35 éves házasságáról esett szó. Az utókorra maradt dokumentumok szerint egészen felfokozott állapotú, rendkívüli házasság volt az övék. Szobotka rajongással szerette, alkotói munkájában is támogatta feleségét. Szabó Magda a Megmaradt Szobotkának című könyvében teljessé tette azt a memoárt, aminek befejezésére az írótársnak már nem volt lehetősége. A férj fájó hiányáról szólnak Szabó Magda írásai Szobotka Tibor halála után.

Szabó Magdát az est egy másik személyével is szoros kapcsolat fűzte össze. Nemes Nagy Ágnessel barátok, és egyben sorstársak is voltak. Baráti összetartozásuknak az is része volt, hogy intenzíven foglalkoztak egymás munkáival.

Szabó Magda először tartott a Szobotka Tiborral való találkozástól, erről később úgy írt, hogy ekkor még nem tudta, hogy akivel vonakodik találkozni, az olyan lesz számára mint a páncél. Vagy így nyilatkozik: „Honnan tudhattam volna, hogy ha nincs Szobotka, nem leszek én sem.” Devecseri Gábor több kísérletet is tett, hogy összeismertesse őket. Végül egy fogadáson találkoztak először, ekkor Szobotka Tibor a rádiónál dolgozott. Szabó Magdán írásai szerint a találkozó után „szentivánéji hangulat vett erőt” rajta. Nem könnyen bonyolódott viszonyba Szobotkával, mivel az nagy nőcsábász hírében állt, és az írónő nem kívánt beállni a szeretők sorába.

A versekből, novellákból, levelezésekből, naplóikból felolvasott párhuzamos részletek a megismerkedésük, találkozásaik, a lánykérés, illetve összeköltözésük részleteit mutatták be.

Szabó Magda mitológiai szerelemként aposztrofálta az övéket, ezt jeleníti meg a Liber Mortis címmel megjelent kötet, mely naplóinak részleteit tartalmazza. Továbbá a már említett Megmaradt Szobotkának című mű, és a tavalyi évben megjelent Nyusziék című kötet. Ez utóbbi szintén Szabó Magda naplója, melyet a saját és férje számára írt, az együtt töltött idők megörökítésére.

Mészöly Miklós és Polcz Alaine – „Én öllek apránként.” (M.M.)

Ötvenhárom évig tartó házasságuk során Örkény István így nyilatkozott róluk: „Ilyen szép emberpárt még sosem láttam”. Juhász Anna azt a kérdést járta körbe vendégeivel, hogy valóban olyan álompár voltak-e mint amilyennek a külső szemlélők látták őket?  Bilincs és szabadság jellemezte a kapcsolatukat, ezt jól tükrözi a nemrég megjelent, levelezésüket tartalmazó kötet címe, mely A bilincs a szabadság legyen címet viseli. Több mint 700 levelet olvashatunk a két rendkívül erős személyiségtől. Időnként Polcz Alaine sem látta világosan kapcsolatuk milyenségét, ezért Mészöly Miklós halála után a férj szerelmei, a más nőkkel folytatott kapcsolatainak jellemzőit kutatta, így próbált választ kapni kérdéseire. Singer Magdolna elmondta, hogy ennek során azt vizsgálta, hogy hogy hogyan jelennek meg a nőalakok a műveiben. Rámutatott, hogy érdekes megfigyelni, hogy Polcz Alaine emlékei inkább a kapcsolat fájdalmaihoz kötődnek. Úgy érezte, hogy ő szerelmeket mulasztott el azért, mert hűséges volt férjéhez. Sorsszerű találkozás volt az övék, és az írónő úgy érezte, hogy nem hoztak ki kapcsolatukból minden lehetőséget.

Tisztelet jellemezte kapcsolatukat. „Magamból kívülre helyeztem a központom” – írja Polcz Alaine. De egy idő után az írónő elmagányosodott a kapcsolatban. Hiányolta a régi közös beszélgetéseket, érzékelte az öregedés egyre sokasodó jeleit. Türelmetlen volt és mellőzöttnek érezte magát, több depressziós időszak is következett.

Mészöly a felolvasott leveleiben részletezi kapcsolatuk mélységét és komolyságát, előre elrendeltetettségét: „Erővel sem tudjuk meg nem történtté tenni egymást”. Vagy „a miénk egy mássá változott teljesség” – írja leveleiben, miközben egy „K.” nevű nővel való kapcsolatáról ír. Felmerült bennük az a lehetőség is, hogy teljesen függetlenül éljenek egymás mellett.  Mészöly leveleiből kitűnik, hogy újra meg akarta találni kapcsolatukban a lendületet. Mindeközben erőteljesen balanszírozott a két kapcsolatban, részletesen ecsetelve leveleiben a különbségeket a két nő között.

Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs – „Életre szólóan szerettük egymást.” (L.B.)

A három kapcsolat közül ez a legrövidebb, egy tizenéves kapcsolat fűzte össze ezt a két embert. Ennek tárgyalásánál Juhász Anna azt a kérdést helyezte a középpontba, hogy egyenrangúak, támogatóak voltak-e? Vajon két intellektus szellemi összekapcsolódásáról volt-e szó az ő esetükben? Azért merül fel ez a kérdés az ő esetükben, mert inkább elválasztásra predesztináló családi vonásaik voltak – mutatott rá az est háziasszonya.

A pár az egyetemen találkozott, ahol Nemes Nagy Ágnes Babits Mihályról írta disszertációját. Lengyel Balázs személyesen ismerte Babitsot. Nemes Nagy Ágnes a férjhezmenetelével egyidőben lépett be az irodalmi életbe. Kapcsolatuk sok megpróbáltatáson ment keresztül. A háború alatt fellendült az irodalmi élet, Nemes Nagy Ágnes Baumgarten díjat kapott. Rómába mentek, a Római Magyar Akadémia ösztöndíjával. Hatalmas kontraszt volt számukra az örök város a lebombázott Budapest után, és az ott eltöltött idő örökre emlékeikbe vésődött. „Életre szólóan szerettük egymást” – emlékezik Lengyel Balázs a római napokról.

Bár 1948-ban elváltak, emberi támogató kapcsolatuk egészen 1991-ig megmaradt. A támogatás főként egymás munkáját illetően mutatkozott meg.  Nemes Nagy Ágnes egy alkalommal „ösztönös szellemi tolvaj”-nak nevezte férjét, mert időnként már nem lehetett eldönteni, hogy egy-egy gondolat kinek jutott az eszébe, és melyikük volt az, aki később a magáévá tette.

Az est során tárgyalt hat irodalmi személyiséget az Újhold hozta össze, mely teljesen új irodalmi megközelítést jelentett. Szellemi, költészeti és emberi kapcsolatuk is volt.

Juhász Anna által a Hadik Irodalmi Szalonban szervezett eseményekről bővebben itt lehet olvasni:

https://www.facebook.com/hadikszalon/

szivek.jpg(Kép forrása: Pixabay.com)

Szólj hozzá

Nemes Nagy Ágnes Irodalom Szabó Magda Juhász Anna Mészöly Miklós Singer Magdolna Polcz Alaine Szobotka Tibor Várkert Irodalom Lengyel Balázs Liber mortis Megmaradt Szobotkának Nyusziék irodalmi szerelmek