Mindig ünnepnapnak számít, amikor a „kívülálló” beléphet az Epreskertbe, a művészképzés misztikus, eklektikus „szentélyébe”. A Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti programját immár három éve kiegészítő Budapest Art Week képzőművészeti rendezvénysorozat keretében 2018. április 17-én került sor a „Növekvő kert: az Epreskert” címet viselő programra. A Budapest Art Week célja, hogy a zene- és színházművészet mellett lehetőség nyíljon a társművészetek bemutatására is.  A látogatókat Révész Emese művészettörténész és a szobrászrestaurátorok is segítették a helyszín érdekességeinek felfedezésében.

 
Ahhoz, hogy mindazt megértsük, ami itt látható, a 19. századra jellemző historizmushoz kell visszanyúlnunk, mely az elmúlt korok stílusainak utánzására, újjáélesztésére törekedett.

A Milleniumra készülődve, egy művésztelep létrehozásának megvalósítását a főváros olcsó telkek vásárlásával segítette a Városliget és a Sugárút közelében. Az Epreskert eredetileg egy elhagyatott, bozótos, ligetes nagy kiterjedésű terület volt. Nevét eperbokrairól kapta, amelynek selyemhernyóit korábban egy selyemgyár hasznosította. Az Epreskert mai területe a Bajza utcától a Lendvay utcáig terjeszkedik.

Az Epreskertben létrejött mesteriskolák az akadémikus művészet első képzőhelyei voltak Magyarországon. Napjainkban a Képzőművészeti Egyetem szerves része, egyik épületegyüttese.

Elsőként 1882-ben az I. számú Festészeti Mesteriskola kezdte meg működését Benczúr Gyula vezetésével, akit Münchenből sikerült hazahívni. A Mester az épület felső szintjén levő reprezentatív műteremben dolgozott, míg tanítványai az alsó szinten alkottak. Az I. sz. Mesteriskola kezdetben a Képzőművészeti Főiskola jogelődjétől független, önálló intézményként működött. Táblakép festészetre és portréfestészetre specializálódott.

 A II. számú Festészeti Mesteriskola 1887-ben Lotz Károly vezetésével kezdte meg működését. A képzés középpontjában a freskófestészet oktatása állt.

 A Stróbl Alajos által vezetett Szobrászati Mesteriskola épülete már 1889-ben elkészült, de a képzés csak az 1891-92-es tanévben kezdődött el. (Mesteriskolai minősítést csupán 1897-ben kapott.)

A művészeti képzés fő koncepciója az volt, hogy a tanítványok mesterük közelében, tőlük lessék el a festészet és szobrászat fortélyait és kapjanak tőlük útmutatást. Ez a magyarázata annak, hogy egy helyen kerültek kialakításra a mesteriskolák és a műtermek.

Az Epreskert legmeghatározóbb egyénisége a három művész közül kétségtelenül Stróbl Alajos volt. Egyes anekdoták szerint „epreskerti várúrnak” is nevezték, aki néha a hajnali kürtszóra jelmezbe öltözve kilovagolt.

Stróbl úgy tekintett az Epreskertre, mint saját birodalmára, és neki köszönhető az Epreskert historizmust tükröző folyamatos és szisztematikus alakítása, a kert szoborkertté varázslása.

 A kertben sétálva a résztvevők megtekinthették a mesteriskolákat, valamint a kertben látható műalkotásokat, illetve azok másolatait. Számos antik, középkori és reneszánsz műalkotás díszíti a kertet.

A fák árnyékolta, hangulatos kertben áll a Kolozsvári testvérek XIV. századi lovas szobrának másolata, a Kálvária téren lebontott barokk kálvária épülete (az eredetit lebontva és itt újra felállítva), a budavári Nagyboldogasszony kápolna eredeti köveiből felállított kapuja stb. A Kálvária épülete nem csupán látványosság, de funkciót is kapott: kiállítóteremként, konferencia helyszínként is szolgál. A Stróbl műteremház előtt álló gipszből készült, lovat ábrázoló szobor elkészítését a budai Várnegyedben található Szent István szobor megrendelői kértek „próbaként” a mestertől. Arra voltak kiváncsiak, vajon képes-e egy lovat formába önteni a szobor részeként.

Nagy élményt jelentett a séta végén betekinteni a szobor-restauráló műhelybe, ahol a hallgatók harmadéves koruktól kezdve dolgozhatnak. A falon elhelyezett szobrokat a saját maguk által épített állványokon kell restaurálniuk. Az egyikük éppen kisebb méretű római agyagkatonákat restaurált. Megtapasztalhattuk, hogy egyszerre csodálatosan szép, de nagyon nehéz „mesterség” szobrokat megújítani, kijavítani vagy állapotát megőrizni.

Jó szívvel ajánlom minden képzőművészetet kedvelőnek, hogy látogasson el Budapestnek ebbe a XIX. századot hitelesen megidéző, varázslatos kertjébe, amely az akadémiai művészet oktatásának bölcsőjeként jött létre. Azóta sok minden változott, de az Epreskert ma is a képzés egyik fontos színtere. Hangulata pedig magával ragadó!

 Az Epreskert legközelebb várhatóan 2018. június 23-án, a „Múzeumok Éjszakáján” lesz ismét látogatható.

(A bejegyzésben a szerző felvételei láthatóak.)