Rodney King színesbőrű motorost fehér rendőrök brutálisan bántalmazták 1992-ben Los Angelesben. A rendőri bántalmazások folyamatosak voltak ebben az időben és a rendőröket rendszeresen felmentették az őket ért vádak alól. Dana Lixenberg az egyik legkiemelkedőbb kortárs holland fotográfus egy folyóirat megbízásából érkezett az Imperial Courts nevű szociális telepre, hogy dokumentálja az eseményeket. Rendszeresek voltak a bandaháborúk, Watts városnegyed, ahol a telep található, rendszeres szereplője volt a hírműsoroknak. Ezekben általában helikopterekről rögzítve és szenzációhajhász módon mutatta be a média az ott zajló eseményeket. 

Dana Lixenberg azonban más megközelítést alkalmazott. Hosszú távú kapcsolatot alakított ki az itt élőkkel, és 1993 és 2015 között számtalan alkalommal járt a telepen. Születést és halált is látott, a bandaháborúkat azonban szándékosan nem örökítette meg. Olyan portrékat készített, melyek a társadalmi sztereotípiáktól távol tartják magukat. Az emberi sorsokat, az idő múlását dokumentálta.

A Múzeumok Éjszakáján Müllner András, az ELTE Média és Kommunikációs Tanszékének docense tartott tárlatvezetést a kiállításon. Mivel a Romakép Műhelyben roma kisközösségek önreprezentációjával foglalkozik, érdekes párhuzamokat villantott fel a kiállításon látható képek és saját munkájának tapasztalatai között.

A fotográfus életrajzi hátterével kapcsolatban elmondta, hogy az 1980-as években Londonban végezte a tanulmányait, ahol rengeteg utcai zavargást látott. Ezeket Margaret Thatcher megszorító politikája váltotta ki. Az USA-ban az 1992-es évek történéseit komoly médiapánik kísérte, a több napig tartó bandaháborúk miatt több ezer rendőrt és katonát mozgósítottak a helyszínen.

Dana Lixenberg célja, hogy a néző merüljön bele a képeibe és elemezzen. A fotókon hangsúlyosak az afro-amerikai vonások, a szabadságot jelképező tetoválások, ékszerek. A szegregátumból a kitörés nem lehetséges. A testen viselt jelek beszélnek, és ezek folyamatosan emlékeztetnek az itt élő közösség saját identitására.

Az Imperial Courts telepen élők a 20-as, 40-es évek belső migrációs hullámával érkeztek Amerika déli részéről. Szociális bérlakásokban élnek, szegényes körülmények között. Az Imperial Courts tulajdonképpen egy gettó. A kiállított képek személyes történeteket sugallnak. A börtönéletre vonatkozó erős utalásokat is tartalmaznak, a börtönmotívumok a mindennapi életben is körülveszik a közösség tagjait. Az itt élők a bűnelkövetésre determináltak. Szegénység, munkanélküliség, kilátástalanság jellemzi életüket, a reménytelenség tükröződik a szemekben.  

Dana Lixenberg a fekete-fehér, nagyméretű, mosoly nélküli képekkel a lényegre fókuszáltatja a nézőt. A melankolikus hangulat - talán egy kivétellel - szinte mindegyik képen visszaköszön. A lakások a telepen kicsik és élhetetlenek, ezért az itt élők sok időt töltenek az utcákon, és a közösségi élet nagyon meghatározó. 

Müllner András felvetette azt a sokat vitatott kérdést, hogy egy ilyen helyzetben, közösségben a fotós kizsákmányolja-e vajon az itt élőket? A válasz erre a kérdésre határozott nem volt, a fotós az, aki közvetíteni tud munkájával a többségi társadalom felé. Az ő közreműködésével szerezhet tudomást a világ az Imperial Courts közösségéhez hasonló szegregátumokról. 

Az egyik résztvevő hívta fel rá a figyelmet, hogy a fotós tulajdonképpen egy műtermi technikát visz ki a szabadba a nagyméretű képek készítésével. A képeken látható személyek nem modellek, hanem alkotótársak. Bizonyosan adtak az idők során olyan visszajelzéseket, amelyek hatottak a fotós munkájára. 

A kiállítás augusztus 16-ig látogatható. További képek és kedvcsináló itt: 

https://www.youtube.com/watch?v=O6Iy8fJskL8

 (A bejegyzésben szereplő képeket a szerző készítette, a tárlatvezetés alkalmával.)