2018. jan 03.

Apponyi Geraldine élete

írta: RAnna
Apponyi Geraldine élete

a magyar származású albán királynő, aki választott népe Sissyje szeretett volna lenni

A Magyar Nemzeti Múzeumban az Albán Köztársaság Nagykövetségével együttműködésben kamarakiállítás nyílt Apponyi Geraldine grófnő fordulatokban bővelkedő, különleges életéről. A magyar grófnőt 1938-ban vette feleségül Ahmet Zogu (I. Zogu) albán király, esküvőjükre Tiranában került sor. Az Albán Nagykövetség kiállítási kezdeményezésére abból az alkalomból került sor, hogy Albánia éppen százöt éve,1912-ben nyerte el függetlenségét.

Apponyi Geraldine grófnő szülei gróf Apponyi Gyula politikus és Gladys-Virginia Stuart voltak. Utóbbi amerikai milliomosnő volt, az USA antwerpeni főkonzuljának leánya. Miután Geraldine édesapja elhunyt, a család elszegényedett. Geraldine mindössze nyolc éves volt ekkor. Anyagi helyzetük ellenére rendkívül jó nevelést kapott, és tanulmányait külföldön végezhette, három nyelven beszélt. Magyarországra visszatérve komolyabb elfoglaltságra vágyott, mint az aktív társadalmi életben való részvételre és a sportolásra. 

Ezen a ponton élete egy rövid időre összekapcsolódik a Magyar Nemzeti Múzeummal, és így már érthető, miért pont itt rendezték meg a kiállítást. A múzeum igazgatósága 1936-ban úgy döntött, hogy a nagyszámú külföldi látogató miatt társadalmi előkelőségeket kér fel a múzeum kiadványainak és levelezőlapjainak árusítására. Magas szintű nyelvtudásuk nagy segítséget jelentett abban az időben. Geraldine elsőként jelentkezett a munkára, és két hónapig dolgozott itt. Múzeumi munkájával kapcsolatosan a kiállítás előterében rögtön feltűnik egy ellentmondás. Egy korabeli sajtótudósítás, a Magyarországi Napilap szerint a grófnő a múzeumi boltban árusít, míg Geraldine saját visszaemlékezése szerint az volt a feladata, hogy tanulmányokat állítson össze többek között az egyiptomi gyűjteményről és az impresszionista festészetről, ezért a munkát a maga számára is rendkívül hasznosnak találta. És hogy miért épp a Magyar Nemzeti Múzeum lett a munkahelye? Nagybátyja, Gróf Zichy István volt ebben az időpontban a főigazgató, aki munkalehetőséget biztosított számára. 

Az Albán Nagykövetség által rendelkezésre bocsátott fénykép reprodukciókon egy fiatal grófnő életének tündérmeséje elevenedik meg. A királlyal való megismerkedése is mesébe illő: három albán hercegnő, a király nővérei, Maxhide, Myzejen és Ruhije európai körútra indultak, hogy feleséget találjanak öccsüknek, és így dinasztiát alapíthassanak. Budapestre érkezvén, egy bálon látták meg Geraldine-t, akinek fényképét odahaza megmutatták a királynak, és azt a javaslatot tették, hogy hívja meg őt Albániába, egy általa adott bálba. A bálon egész éjjel csak egymással táncoltak, és a király másnap, a reggelinél meg is kérte a kezét. A grófnő azonban nem kapkodta el a válaszát, tíz nap gondolkodási időt kért. Tíz nap alatt, amennyire ez akkor lehetséges volt, igyekezett megismerni Albániát, sok mindenkivel beszélt, és miután saját családja is áldását adta a frigyre, igent mondott a királynak.

Bármennyire is mesébe illő találkozásuk és házasságuk megkötésének körülményei, a korban nem számított egyedülállónak. Geraldinéval együtt három olyan esetet is ismerünk,  amikor királyok vagy kormányzók a magyar arisztokrácia leányai közül választottak feleséget. Ilyen Rhédey Klaudia grófnő esete, aki Sándor Pál Lajos württembergi herceg felesége lett, illetve Edelsheim-Gyulay Ilona grófnő, akit ifjabb Horthy István kormányzóhelyettes vette feleségül. Bár arisztokrata családba születtek, férjhezmenetelük idejére mindannyian elszegényedtek. Erre a két másik frigyre is igaz, hogy bár nem szerelmi házasságnak indult, de mégis azzá alakult az idők során.

Zogu király Albánia első és utolsó királya, hosszú török elnyomás után lépett a trónra. Tehetős családból származott, Törökországban nőtt fel, itt is tanult. A politika felé orientálódott, ahol képviselő, miniszter, majd harminckét évesen király lett. Iszlám neveltetést kapott, mégis haladó szellemű uralkodónak tartották. Sok időt töltött Európában, ahol azonosulni tudott az európai értékekkel, és ezeket kívánta saját országában is meghonosítani.

Geraldine nem az egyetlen jelöltje volt, először Ausztriában, a Habsburg ház leszármazottai közül próbált feleséget találni. Egy erdélyi nemesi család tagja, Mikes Hanna is várományosa volt a királynői címnek, de az ő családja olyan komolynak vélte a felek közötti valláskülönbséget, az iszlám illetve a református hit különbözőségét, hogy nem hagyták jóvá a házasságot.

Geraldine grófnő és az albán király stratégiai alapokról induló házasságából végül szerelmi házasság lett, az albán nép nagyon megszerette a királynét, aki nagyon gyorsan sajátította el kultúrájukat és nyelvüket. Ő is megszerette új országát és népét, férje mellett végig, az emigrációban is kitartott. Esküvőjüket Tiranában, a városházán tartották, egyházi szertartás nélkül. A grófnő egy keresztet viselt a nyakában az esküvőn, vállalva katolikus neveltetését. Érdekes tény, hogy a mai napig nincs információ arról, hogy a család tulajdonképpen milyen vallású lett.

Röviddel első és egyetlen gyermekük megszületése után az addigi tündérmese egy váratlan fordulatot vett, miután Olaszország lerohanta Albániát, a királyt megfosztották trónjától, ők száműzetésbe kényszerültek. Görögország, Egyiptom, Madrid, Anglia, Dél-Afrika a kanossza-járásuk helyszínei.  A száműzetés hirtelen meneküléssel indult, alig tudtak magukkal vinni valamit. Egy kisebb albán közösség tartott velük.

A király húsz év házasság után, Franciaországban hunyt el. A száműzetés ideje alatt próbálta a hatalmát visszaszerezni, támogatókat keresni valami fajta demokrácia kiépítéséhez, sikertelenül. Enver Hoxha diktátor hatalomra kerülésével minden reménye szertefoszlott. 

Az utókor komoly érdemnek tekinti, hogy Albániát nem érte el a holocaust. Amíg csak lehetett, útleveleket adtak illetve befogadták a más országokból ide menekülőket. A II. világháború után itt élt Európa legnagyobb zsidó közössége.  

A királyi családot 2002-ben rehabilitálták, így Geraldine kilencven évesen visszatérhetett Albániába. Négy hónap múlva elhunyt.

A kiállításon fekete-fehér fénykép felvételeken nyerhetünk betekintést egy európai értékeket közvetítő királyné életébe, aki tökéletesen megfelelt azoknak az elképzeléseknek, melyeket a király és az ország népe alkotott róla. Ő pedig jó királynéjuk szeretett volna lenni, mi sem igazolja ezt jobban mint ez a mondata: "Olyan királynőjük szeretnék lenni az albánoknak, mint amilyen Sissy volt a magyaroknak."

A kiállítás 2018. január 7-ig látogatható, pontos címe: Geraldine, Magyarország fehér rózsája. Ezt a nevet Geraldine egy Zebegényben működő támogató egyletbeli tagsága során kapta, ahol minden tagot egy virágról neveztek el. Ez az elnevezés szorosan kapcsolódik az Apponyi család ősi címeréhez. Ezen vörös mezőben egy fekete szerecsen fej volt látható, amely szájában ezüst rózsát tartott. Ez a régi címer később, amikor a grófi rangot kapják, a szívpajzsba kerül a kibővített címerrel.  

A kiállításról bővebben itt olvashatunk:

https://mnm.hu/hu/kiallitasok/geraldine

geraldine.jpg

 A kép lelőhelye: https://mnm.hu/hu/kiallitasok/geraldine 

Az Európa Kiadó gondozásában egy könyv is megjelent életéről, Geraldine. Egy magyar nő Albánia trónján címmel. A könyvről bővebben itt: https://europakiado.hu/konyv/743049/geraldine/

A tárlatot Link Magdolna történész, a múzeum önkéntesének kiváló vezetésével tekintettem meg. 

 

Szólj hozzá

albánok Albánia Magyar Nemzeti Múzeum Képzőművészet Apponyi Geraldine Ahmet Zogu (I. Zogu) Magyarország fehér rózsája Link Magdolna