A Magyar Nemzeti Galériában Folyamatos emlékezet címmel rendeztek időszaki kiállítást Korniss Péter fotóiból. A fotóművészre nemrég hívta fel figyelmemet egy kedves ismerősöm, és az előzetes kutakodásaimat követően szerettem volna konkrétabban is tájékozódni munkásságáról. Erre biztosított kiváló alkalmat a kiállítás, amely öt fő korszakra bontva mutatja be az eddigi alkotómunka főbb korszakait, témáit.

Korniss Péter Kolozsváron született, és pályája joghallgatóként indult az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Miután az 1956-os események során végzett tevékenysége miatt kizárták az egyetemről, fotózással kezdett foglalkozni, és nemzetközileg is elismert művésszé vált.

Erdélyi származásából fakadó érdeklődése rányomja bélyegét pályája elejére. A Múlt (1967-1978) címet viselő, első részben láthatjuk a fekete-fehér és színes, dokumentarista jellegű fotókat, melyeket leginkább az erdélyi Széken készített. Az 1970-es években ismerte fel, hogy akkorra már felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek semmilyen képe nincs a hagyományos paraszti világról, arról a sajátos, eltűnőben lévő életformáról, amelyeket a képein ő megörökített. A hagyományok, népszokások megörökítésén keresztül jutott el az emberig. Az első időszakot kísérő, vele készített dokumentumfilmben mondja el, hogy Erdélyben olyan benyomások érték a környezet színeiből, a tájból, a zenékből, hogy azonnal úgy érezte, ezt meg kell örökítenie, és ehhez a kamerát találta a legmegfelelőbb eszköznek. Képein érződik az erdélyi emberekhez és tájhoz való erőteljes vonzódása, a hagyományok megőrzésének igénye. "A történelem a hétköznapokból is áll, és ez kultúra." - vallja a teremhez kapcsolódó beszélgetésben. És valóban, a képeken a hétköznapi élet jeleneteit láthatjuk: krumpliszedés, mosás, kapálás, szénahordás, szántás  pillanatait kísérik a temetés, siratás jelenetei, valamint a táncházban készült képek. Ebben a teremben jegyezte meg nagyon találóan a kiállítás egyik látogatója, hogy annyira intenzívek, élethűek és megkapóak az ábrázolt pillanatok, hogy a képeknek szinte szaguk van.   

A második terem fő témája az 1979-től 1988-ig tartó időszak, melynek középpontjában a Magyarországon élő, ingázó munkások állnak. Szociológiai érzékenységét felkeltette az a jelenség, hogy egyre többen járnak a magyarországi falvakból Budapestre dolgozni, a munkanapokat a fővárosban töltik, és hétvégére utaznak ismét haza a falujukba. Megismerkedett egy tiszaeszlári kubikos brigáddal, akik együtt dolgoztak a fővárosban, hétközben együtt laktak a munkásszálláson. Hétközben őket kísérte el a fényképezőgépével, hétvégén pedig az otthoni, személyes környezetében készített felvételeket az egyikükről, Skarbit András kubikosról. A képeken egy munkás élet mindennapjai elevenednek meg.

A változás 1989-2006 címet viselő időszakban a 89 utáni munkásságát mutatja be a tárlat. Ebben az időszakban visszatért a falvakba, de ott azt érzékelte, hogy sok minden megváltozott. A politikai-gazdasági változások elérték a a vidéket is. A romániai Sugatag nevű faluban készített képek már inkább műtermi, beállított fotók, de a képeken szereplők otthonaiban készült, és minden képen láthatunk a környezetben, berendezésben valami meghökkentőt, amely sajátos kontrasztot ad a fotóknak.

A negyedik terem A hagyomány 2005-2012 címet viseli. A művészt ebben az időszakban a hagyomány jövőben való továbbélése foglalkoztatta. Remek terepet adott a téma feldolgozására a 2006 óta Debrecenben  minden évben megrendezésre kerülő Betlehemes Találkozó. A Kárpát-medence minden tájáról érkező hagyományőrző csoportok előadják saját betlehemes játékukat. A csoportokat Korniss Péter a képein modern környezetbe helyezi, és így szembesíti a hagyományt a jelennel. A színhelyek között iskola, könyvtár, utca, bevásárlóközpont is szerepel, de szántóföldön is készített fotót betlehemes jelenettel. Ezek már kizárólag színes képek. A terem kísérő filmjében a művész úgy nyilatkozik, hogy szerinte a betlehemezés az egyik leggazdagabb magyar népszokás, ezért is tartja szerencsés véletlennek, hogy a debreceni találkozó épp e köré a téma köré szerveződik.

Végül A városban címet viselő terem a 2012-2017 közötti időszakot dolgozza fel színes felvételeken. Az erdélyi széki asszonyok körében egyre jellemzőbb, hogy Budapesten vállalnak munkát. Takarítanak, időseket gondoznak, népművészeti termékeket árusítanak. Korniss Péter ezen a területen találta meg a számára oly kedves, eltűnőben lévő hagyományos paraszti világ és a vendégmunkás életforma együttes ábrázolásának lehetőségét. Itt az igazi vendégmunkás témával foglalkozott, melyet ő úgy határoz meg, hogy az a külföldön történő munkavállalást jelenti.

A termekben a látottak feldolgozását, megértését segítik az MTVA által, a művésszel 1974-ben, 1992-ben és 2010-ben készített beszélgetések tárlatot kísérő vetítései.  

Korniss Péter fotóiból válogatás található saját weboldalán:

http://www.webdesign.hu/pkorniss/en

A kiállításról bővebben az MNG oldalán:

http://mng.hu/idoszaki_kiallitasok/korniss-peter-folyamatos-emlekezet-122813

(a portrékép lelőhelye itt:

http://www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=56...1355&n=12252)